|
Arról,
ami Székelyhídon történt, igen különbözõ hírek számolnak be. Mi jó forrásból
halljuk, hogy mi történt. Lejött oda népgyûlést tartani Mezõfi Vilmos, az
újonnan szervezett szociáldemokrata párt vezére, s a népgyûlés ellen kivonult
híveivel a [kerület] népszerû képviselõje, dr. Molnár Ákos. Ám hiába volt
minden. Mezõfi személye összetoborzott egy pár ezer embert. Ennyi néppel
szemben mit sem ért sem vitatkozás, sem kapacitálás. A tömeg kitartott Mezõfi
mellett, s a népgyûlés végén nagy ovációt rendezett a számára. A kerület
képviselõje pedig pár száz hívével távozni volt kénytelen. Ez az eset.
A
székelyhídi képviselõnél aligha népszerûbb egyetlen Bihar megyei negyvennyolcas
képviselõ is a maga kerületében. Dr. Molnár Ákos határozottan tesz, dolgozik a
kerületéért. Mint ember is jóval magasabb nívón áll, mint a negyvennyolcas
képviselõk átlaga. Nincs a zoltánok között, nem demagógoskodik. Ha beszél,
komoly kérdésekben komolyan beszél. A kerület választóinak jó része meg is
becsüli, szereti Molnár Ákost. Mégis íme, az õ kerületében egészen más lobogó
alá sereglik a nép, mint a negyvennyolcas lobogó. Az csak ideiglenes
vigasztalás, hogy a választói joggal bírók jó része kitart mellette. Végre is
el kell ismernünk, hogy a nem választókért is van ez az ország. És dr. Molnár
Ákos van olyan komoly értékes ember és politikus, hogy súlyt helyezzen az egész
kerület lakosságának a bizalmára. Aztán meg ma még csak néhány választó pártolt
el, de holnap-holnapután már nõhet ez a szám. Világos, hogy számolni kell itt a
helyzettel. Dr. Molnár Ákos éppen olyan jól tudja, mint mink magunk, hogy mi
itt a baj. Az a baj, hogy a függetlenségi párt elsõsorban a legtávolabbról sem
demokrata párt, másodsorban - mint azt csak a napokban mondta Sándor Pál -
gazdaságilag indolens.
A
nép, melynek eddig a Kossuth-kultusz volt minden reménysége, mámora, hite -
látja, hogy a Kossuth-párt az õ fölemeléséért mitsem tesz. Nos, a nép megunta,
hogy õ választásokon és ritka népgyûléseken énekelje a Kossuth-nótát, kiáltsa
éljen a haza és éljen a nagyságos képviselõ úr - aztán akár fölfordulhat, senki
sem gondol rá többet. Megy most már más táborba. Neki mindegy. Hátha jobb lesz.
A
székelyhídi eset nem szól dr. Molnár Ákos ellen. Sõt jó, hogy megtörtént. Dr.
Molnár Ákos bizonyára ott fönt a pártban nemcsak referálni fog, de erõs próbát
tesz, hogy az orvoslásra rábírja pártját, melyet a heccek, éretlenkedések
elvontak már nagyon a néptõl.
Tessék
foglalkozni a magára hagyott, a szegény néppel, ha mindjárt nem is választó. A
függetlenségi ideák is szépek, de a negyvennyolcas ideák szebbek. Legyen a
negyvennyolcas párt igazi néppárt. Közjogi heccek helyett adják rá magukat a
negyvennyolcas képviselõ urak a szociális kérdések tanulmányozására. Ne csak a
programjukba vegyék föl az általános választói jogot, vagy legalábbis a jog
széles kiterjesztését, de csináljanak harcot a kérdés körül, s juttassák ezt a
szükséges elvet diadalra. Merjenek egy kicsit radikálisoknak lenni. Inkább
veszítsenek el pártjukból néhány embert. Csak közjogi dolgokban radikáliskodni,
s más dolgokban konzervatívabbaknak lenni a bevallottan konzervatívoknál: ez
siralom és kész pusztulás.
Szól
ez különben mindegyik parlamenti pártnak. Vigyázzanak, késõ lesz kiabálni, hogy
a nép az izgatók kezébe került. Kezdjék õk maguk a szociális bajok orvoslását.
Késõ lesz. A szocializmus magyarországi terjedése nagyon hasonlít az
olaszországihoz. Bizonyosan nálunk is reakciós rendszabályokhoz fognak nyúlni,
mint Olaszországban tette volt annak idején Crispi, s tette Rudini is. Nem fog
ez érni semmit. Olaszországban is csak megerõsítette a szocializmust az
erõszak, börtön és üldöztetés. Másképpen kell itt segíteni. De félünk, hogy erre
a segítségre képtelen lesz a magyar - osztályparlament.
Nagyváradi Napló
1903. május 27.
|