|
- A Nemzeti Színház
Nagyváradon -
Históriai
eseménynek érezzük a Nemzeti Színház nagyváradi vendégszereplését. A legelsõ
magyar színjátszó társaság nem egy vidéki városba ruccant le két estére. A
legelsõ magyar színjátszó társaság a Sándorffyak városába jött, a magyar Thália
szülõ, nagyerejû talajára, hol késhetett a díszes állandó csarnok Thália
részére, de nem késett, elõl lobogtatta szárnyait a szellem, mely teremtette a
Sándorffyakat s Nagyváradot klasszikus helyévé tette a magyar színészetnek. Ez
a város követelte, mûvelte, megtermékenyítette, nevelte a magyar színészetet,
s csak ez a város jelölhetett meg olyan nagy alkalmat, mint a mostani. A
Nemzeti Színház eljött Nagyváradra, hol mindig a legnemesebben értékelték a
színészetet. Eljött, hogy állhasson szülõvárosában egy nagy néhai magyar poéta
szobra. A magyar színészet legnagyobb problémáját állította ez alkalom
megteremtésével elõtérbe Nagyvárad.
Illusztrálta
a nálunk még mindig szomorúan késlekedõ igazságot, hogy a színészet nem önmagáért, hanem az irodalomért van. Azért kell
idegen és nem lehet modern magyar darabokkal vendégszerepelni a Nemzeti
Színháznak most is éppen, mert a színészet eltávozott a poétáktól, s a poéták,
kik úgyis kevesen vannak, nem írnak darabokat, hiszen csak szerepeket lehetne
írniok s fölvonásvégeket hegyezniök. Ezért csinál valósággal forradalmat a
finomabb lelkekben, ha nyugatibb helyekrõl el-eljön hozzánk egy-egy komédiás
csapat. Ezért vannak nekünk valóban nagy színészeink, de azért szikes, sivár
talaja a kultúrának a magyar színpad, mely mai útján odajuthat, hogy íróra
semmi szükség sem lesz: a színészek összeállanak, s ki-ki megcsinálja a magának
és az effektusnak való produkciókat.
Az
Arany-szoborért játszás legyen végre hatalmas mementó. Arany János poéta volt.
Arany János az irodalomé. Térjen vissza az irodalomhoz, s szülessen újjá a
magyar színészet. Ne legyen csak önmagáért való.
Meleg
szívvel üdvözöljük vendégeinket, arisztokratáit a magyar színészetnek. Ihlesse
meg õket e hely, e minden ízében modern város, mely a jobbért, igazabbért
törtetõk nyomában tart, s a magyar színészet õstalaja egyben…
Nagyváradi Napló
1903. június 17.
|