163. A KEDVES BÁN

Milyen változása az idõknek!… Mennyire megdolgozták néhány év óta a magyar talajt a reakció számára! Alig itt-ott szólal egy hang a kedves, a mindenkit meghódító bán s az õ általa közeledõ veszedelem ellen. Apponyiék, a mágnások, a néppárt örvendeznek. Bartha Miklóst utasították üdvugatásra. Csak a Kossuth-párt egy-két igazi liberális embere, Bánffy Dezsõ és néhány híve, és a - szociáldemokraták mernek nyilatkozni a kedves bán ellen. A római és bécsi reakciót együtt hozza Magyarország számára a kedves bán. Mert így akarja a király, s Ferenc Ferdinánd is kijelentette:

- Ungarn muss zurückerobert werden!

A magyar alkotmány, e gyönyörûséges papíralkotmány egyik tényezõje helytartót küld ki.

Hát kérdjük: csak egy tényezõje van ennek az alkotmánynak? Hol a másik, vele egyenrangú, a szintén szuverén, a népakarat kifejezõje, a parlament?

Nincs! Parlament van, de nem szuverén, nem egyenrangú, mert nem a népakarat kifejezõje!

- Csak van, aminthogy alkotmány is van - a papíron. De nincs, aminthogy alkotmány nincs - a valóságban. És ezért jöhet és jön a bán. Mit hoz, azt még senki sem tudja. Mit akar vinni, azt mindenki tudja. A katonai javaslatok kellenek neki vagy most rögtön, vagy jövõre. Ezzel a programmal jön, ezért küldték.

Ha ez az ember nem volna az, aki; ha nem volna vad despota, vérengzõ kényúr, milliószoros átokkal megvert zsarnok - ha fennkölt lelkû, tiszta lelkiismeretû, becsületes szándékú politikus volna, akkor is vissza kellene kergetni ezen törekvése miatt.

A nép nem azért tiltakozott a katonai javaslatok ellen, mert Széll nyújtotta be õket, és nem fog kevésbé tiltakozni ellenük, ha bárki más veszi át õket Szélltõl.

A katonai javaslatok önmagukban merényletek a nép életérdekei ellen, önmagukért kell hogy visszautasíttassanak.

De ehhez járul, hogy a katonai javaslatoknak az új kormány által való fenntartása a kormánybukás után nem alkotmányos tett.

Kettõs a sérelem tehát, amellyel megrakodva hozzánk jön a bán.

Lehet-e vele szemben más feladata az ellenzéknek, mint a legridegebb, legkönyörtelenebb tagadásé? Szabad-e az ellenzéknek csak egy percig is gondolni arra, hogy alkuba lépjen a bánnal?

Nem. És árulás volna, ha megtenné.

Az ellenzék kezében van most az ország politikájának sorsa. Rajta áll most: érvényesülhet-e az alkotmány egyik tényezõje a másik fölött, vagy érvényesül-e mindkét tényezõ szuverenitása.

De más feladata is van most az ellenzéknek. Rajta áll most, felismerni egy nagy igazságot és levonni tanulságait. Tanulságokat, amelyek a legértékesebbek és legfontosabbak az egész valóságban.

Az igazság az, hogy a magyar alkotmány csak papirosalkotmány. Mert hogy az ellenzéknek az alkotmánysértõ törekvésekkel szemben most módjában áll megvédeni az alkotmányos egyensúlyt: az csak véletlen. Szerencsés véletlen, amelyet ki nem használni árulás volna, de egyúttal oly véletlen, amely csak az alkotmány lényegének megsértése, az exlex által válik lehetõvé. Nem kötelessége-e tehát az ellenzéknek ezt a véletlent arra kihasználni, hogy magát a gyengébb alkotmányos tényezõt, a parlamentet erõsítse a jövõre nézve, hogy véletlenek nélkül is ellentállóképes legyen? Kötelessége. És ezért, ha jön a bán, ezzel a jelszóval kell találkoznia a parlamentben: félre a katonai javaslatokkal, ide a parlamenti reformmal!

A bán a reakciót hozta magával. A rómait, a bécsit, a katonait, a politikait, a társadalmit. A kedves bán és a jövendõ ellen csak egy módon lehet védekezni. A parlamentet meg kell erõsíteni a néppel.

Nagyváradi Napló 1903. június 24.