Evvel
a címmel már csaknem állandó rovatot honosított meg az Alkotmány”, a
„rejtelmek”-et a szabadkõmûvesek lapjából a „Kelet”-bõl, melyhez hozzájuthat
egyébként bárki, közölgeti a néppárt lapja. Ezúttal elég érdekes dolgokat
közöl. Megtudjuk a többek között, hogy dr. Várady Zsigmond mint a „Nagypáholy”
ünnepi szónoka, tüzes harci riadót fúvott a klerikális veszedelem ellen.
Örömmel olvastuk ezt. Végre megmozdulnak a szabadkõmûvesek is. Igaz, hogy
fölötte nehezen. Gajáry Géza például egy kátét szerkesztett, melyet sok ezer
példányban osztottak volna szét az országban a nép felvilágosítására, de ehhez
nem merte jóváhagyását adni a „Nagypáholy”. Pedig a veszedelmet látja a
„Nagypáholy” is. Így ír jelentésében a többek között: „Látja, hogy a sötétség
tábora ez évben sem henyélt és nem egy ponton, mint félelmetes reakció foglalt
állást. Nos, hát elõre az ellenségre! Hogy a nemzet szellemét, hogy ezen
országban a kor szellemét ne lepje el, ne bélyegezze meg a fekete himlõ, azért
oltsuk, oltsuk be a szabadelvûségnek, a természetes haladás akaratának, a
szabadkõmûvesi tavaszi vágynak oltó anyagával.” Csak látnók már!…
Nagyváradi Napló
1903. július 14.
|