173. BARTHA MIKLÓS A NAGYVÁRADI TISZTVISELÕKRÕL

A reakció buzgó csahosa, miután kijelentette nagy pátosszal, hogy õ senkitõl többé se törvény elõtt, se más úton elégtételt nem vesz, még buzgóbban és még toporzékolóbb dühvel gázol a mások becsületébe. Most legújabban a dr. Barabás Béla védõjéül tolja fel magát, és ilyen minõ­ségében a sárga földig gyalázza le a nagyváradi tisztviselõket. Ugyanazokat a tiszt­viselõ­ket, akiket egekig magasztalt s akikrõl hozsannákat szerzett a „Magyarország”-ban, mikor azok az õ ízlésének megfelelõleg megbuktatták Nagyváradon Tisza Kálmánt, és Barabás Bélára adták szavazatukat.

Most aztán, hogy a józanul gondolkozó nagyváradi tisztviselõk belátták, hogy milyen veszedelembe sodorják az országot Barabásék és Bartháék az obstrukció további folytatá­sával, aminek következtében sem az exlex állapot nem érhet véget, sem a legfontosabb és legsürgõsebb törvényjavaslatok nem kerülhetnek elintézésre, és e véleményüknek nyílt és hazafias aggodalommal kifejezést is adtak Nagyvárad képviselõje elõtt, Bartha Miklós tajtékzó dühvel tör a nagyváradi érdemes tisztviselõi karra, írván róluk a következõket:

„Az obstrukcióval szemben csupán a nagyváradi tisztviselõk kara mutatkozott. Ez a különös csapat elõbb megszökött a szabadelvû pártból, és megbuktatta Tiszát, mikor már nem volt rajta nyalni való; azután megszökött a függetlenségi pártból és cserbenhagyta a magyar nyelv ügyét. Mind a két szökést saját zsebének érdekében követte el. Minõ kapzsiság! Milyen falánkság! És milyen határtalan mértéke a szerénytelenségnek!

Ettõl a csúf esettõl eltekintve, az ország tisztviselõi és tanárai nemes példát adnak a haza­fiságból, a fajszeretetbõl és az áldozatkészségbõl. Méltók arra, hogy hazánk közügyeinek vezetésében szerepük legyen. Isten áldja meg oket nehéz sorsukban, és tartsa meg tiszteletreméltó érzéseiket.”

Íme, ilyen mosdatlan stílusban zeng a nemzet nyomorékja azokról a tisztviselõkrõl, akik nemrégen még „követésre méltó nemes példák” voltak szerinte az ország tisztviselõi elõtt; rabszolgaláncot nem tûrõ, független meggyõzõdésû, kitûnõ hazafiak, akik egy Tisza Kálmán ellen is bátran és férfiasan érvényesítették lelkük sugallatát, tiszta meggyõzõdésüket.

Ebbõl a szemérmetlen trivialitásból levonhatják a konzekvenciákat a nagyváradi tisztviselõk, akik bizonyára meg fogják tudni adni a méltó választ Bartha Miklós gyalázkodására.

Nagyváradi Napló 1903. július 21.