|
- Ha a király
beszünteti a táncot -
A
szilasi kastélyban javában állt a bál. Mintha száz esztendõvel szaladt volna
vissza az idõ. Romantikus, derûs, pompás a kép. A föld népe mulat a föld
uraival. Aratóünnep van. Ceres és Bacchus õsi ünnepeinek örömeivel. Nagy
áldomás, melyre összegyülekeztek a kemény karú kaszás férfiak, jókedvû, helyre
legények, kackiás menyecskék, pirospozsgás, nagyszerû leányok.
Bölöny
Józsefnek, a szilasi földesúrnak az aratói kapták a nagy munka után az
áldomást. Kedves jelenetek, szép formaságok s evés-ivás után táncra hívott
mindenkit a muzsika. Az ünnepségek között s a táncban is együtt mulattak a
néppel a népszerû földesúr családja s úri vendégei. A vendégek között volt gróf
Tisza István is praematurus diák fiával, ifj. gróf Tisza Istvánnal.
Jó
kedve volt mindenkinek. Kitörõ, jó kedve gróf Tisza Istvánnak is. Õ és a fia
voltak a legfáradhatatlanabb táncosok. Sorra táncoltatták a menyecskéket és a
leányokat. Talán éppen ez idõben magyarázta a Lloyd-klubban valaki, bizonyosan
kevesebb jókedvvel, hogy bizony neki meg kellett buknia…
Éppen
új táncosnõt kért föl gróf Tisza István, már megmozdul a lába a csárdás
taktusára, mikor beállít egy poros, elfáradt atyafi, aki sürgõs táviratot
hozott a gróf Tisza István címére A gróf egyik karjával a táncosnõjét tartva,
egy nagyon táncra kész marokszedõ leányt - elolvassa a sürgönyt. Aztán komoly
arccal, gondolkozva áll vagy két percig… A leány nem érti a dolgot. Táncolni
akarna. Türelmetlenkedve szól gondolkozó, grófi lovagjához:
-
Induljunk gróf úr. Hiszen táncba tetszett hívni.
Gróf
Tisza István sajnálkozva adja meg a választ.
-
Bizony táncba hívtam lelkem. De ezt a táncot el kell halasztanunk a jövõ
aratóünnepre. Nekem most rögtön mennem kell. A király hivat.
A
táncot abba kellett hagyni. Egy óra idõ volt csak a vonat indulásáig. A
táviratban az állott, hogy a király minél sürgõsebben akarja meghallani gróf
Tisza István vélekedését az ország nagyon nagy dolgairól.
Az
aratóünnep folyt. Kedvesen, derûsen, patriarkálisan. Még három-négy óra múlva
is, mikor már javában robogott a gyorsvonattal, nehéz gondolatokkal s egy
csárdással adósan a király elé gróf Tisza István.
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 11.
|