180. SZÍNHÁZI TARKASÁGOK

Mindig ilyenkor, forró, de félig õszt lehelõ augusztusi napokban lep meg bennünket valami különös betegség. Nevezzük tán morbus theatralisnak vagy theatralgiának. Mindig ilyenkor. Bármerre járjunk is. Ózonos, hûs tájakon vagy égesztõ városi utcákon. Egyszerre csak a premier-esetek hangulatához hasonló valamire szomjazik a lelkünk, masztix-szagot orrontunk, s fülünkben operettmelódiák csengenek. Ilyenkor kitör a mai kultúremberbõl a színházi smokk. Színházi históriákat vár a publikum, s firkál a zsurnaliszta. Ilyenformán teremnek meg e most olvasott sorok is mint szimptomái a morbus theatralisnak. Ám egy kicsit szégyen­kezünk. Tehát csak egypár apró színházi esetet hordunk itt egyelõre csak össze, szólván egy-két volt nagyváradi színészrõl. Például mindjárt Székely Irénrõl. A múltkor azt jelentettük róla, hogy a Király Színházba szerzõdött. Azóta a szegedi lapok szinte egyebet sem tesznek, mint ezt cáfolgatják. Hozzám az a hír jön, hogy Székely Irén valóban Budapestre szerzõdött, Beöthy László színházához. De ez egyelõre szigorú titok. Szegeden azt még nem szabad tudni. És emlékeznek Irén hercegnõre, a bájos ezüsthajú Bilkey Irénre, ki egy-egy szerepében a pompás reminiszcenciák viharzását keltette fel azokban, akik Pálmay Ilkát fiatal leány korában látták. Varázsos talentum volt ez a kis szubrett-primadonna, ki egyszer csak hûtlenül, hirtelen itthagyta Nagyváradot. Most pedig olvashatják a lapokban, hogy Korond székely gyógyfürdõn Nagy Imre igazgató vendégszerepelt öt estén át, s a direktor jutalomjátéka alkalmából a vándorló színészek támogatására nagyszabású hangversenyt rendeztek a fürdõ dilettánsai és hivatott mûvészei. A sikerült hangverseny mûsorán ének, zene, szavalat, táncok szerepeltek, s a mûkedvelõ úrasszonyok közül különösen kivált dr. Nagy Albertné… Dr. Nagy Albertné = Bilkey Irén. A kis ezüsthajú primadonna, Irén hercegnõ férjhez ment dr. Nagy Alberthez, az ismert budapesti orvoshoz, s ma már csak mûkedvelõként lép föl a deszkára, mely egy-két év alatt az õ számára annyi babért termett… Az igazi színésztalentumot még a házasság sem tudja egészen lekötni. Sõt a halál sem. Komolyan. Lám, Kürthy Margitról, errõl a nagy tehetségû nagyváradi színészleányról pár hónappal ezelõtt azt írták a lapok, hogy haldoklik. Most vidáman, egészségesen, virulva nagy sikerek után és nagy sikerekre készülve vakációzik itthon, Nagyváradon addig, míg a gyõri szezon kezdõdik. A fiatal mûvésznõ a jövõ szezonban a Nemzeti Színházban fog vendégszerepelni. - Sokan emlékeznek bizonyára Madas Pistára, ki pár hónapig segédszínésze volt a Somogyi társulatának. A fiatal, ügyes színész most Tordán játszik egy társulattal. Mint a Lovassy Andor tordai lapja írja, a napokban „Pry Pál” került színre Madas Pista állítólagos jutalomjátékául. A népszerû naturbursnak koszorúbafont naturszeletet, virslit és sonkát bocsátottak le a zsinórpadról és egy zacskó pénzt, sokak szerint 20 koronás aranyakat, mások szerint hitvány egy filléreseket dobtak fel a színpadra. Szóval Madas Pista sikereket arat. Volt és jelen nagyváradi színészekrõl még volnának érdekes írnivalóink. De egyelõre a morbus theatralisnak kitörésébõl talán elég…

Nagyváradi Napló 1903. augusztus 11.