- Néhány új eset -
A
nemzeti kloáka: a magyar politika. Intelligens és jó ízlésû emberek már
undorodnak a politikától. Ami eseménye csak van a magyar politikának, az csupa
szemét, pocsolya és bûz. Tessék csak egy kicsit visszagondolni. És aztán
esetleg tessék a most folyó nyílt és titkos hecceket nézni!… És elég egyetlen
jelenségre fölhívni a figyelmet. Az ország exlexben, nyomorúságban és bizonytalanságban
van, a panama-botrány az egész országot pellengérre állította, s most ez egy
politikusnak sem okoz gondot. Csak az, hogy vajon kié lesz a hatalom s a
kiosztásra váró sok konc. Alább egy pár újabb históriát közlünk. Adatot, ha úgy
tetszik.
A panama-hecc
epilógusa
Mi
lesz a panama-heccel. Az elõadói jelentés elkészült. Hosszú, ravasz
jezsuitáskodó, s a vége ez:
Ezek
után, hogy a Ház határozatainak bizonyos irányt és alapot nyújtsunk,
összbenyomásként véleményünket a beszámítás és az eset politikai megítélése
tekintetében röviden abban foglaljuk össze, hogy gróf Szapáry László vétett a
haza érdekei ellen, de ebben része a kormánynak vagy miniszterelnöknek nem
volt, s cselekménye csak elszigetelt bûnkísérlet, és az ennek nyomán
lefolytatott vizsgálati eljárás minden kétségen felül helyezi a magyar
törvényhozás minden egyes tagjának hozzáférhetetlen erkölcsi tisztaságát. És
minthogy ennélfogva ezen ügyben semmi további intézkedésnek szüksége nem forog
fenn, a Ház kimondja, hogy a bizottság jelentését helyeslõleg tudomásul veszi,
és ezzel napirendre tér.
Éljen!
Esetleg Polónyi különvéleményt ad be. De ez sem bizonyos. Annyi bizonyos, hogy
az elõadói jelentést elfogadják. Éljen!…
Marianum regnum
Csak
a Somló-ügye mutatunk rá s XIII. Leó elparentálására, mikor Apponyit csak a
botránytól való félelem tartotta vissza, hogy a képviselõház ülését a
legnagyobb nemzeti gyász jeléül el ne napolja. Marianum regnum Magyarország.
Nemsokára túltesz Belgiumon és Spanyolországon. Egy újabb esemény szintén ezt
bizonyítja. X. Piusnak pápává való megválasztása alkalmából országszerte a pápa
világi hatalmát jelképezõ lobogót használták. Benedek János, a függetlenségi
párt szabadelvû felfogásáról ismert tagja, a képviselõházban föl akart szólalni
a pápizmus mellett rendezett e tüntetés ellen, a felekezeti szempontoktól
eltekintve, azért, mert a pápa világi hatalmát jelképezõ zászló használata
sértõ a velünk szövetséges viszonyban élõ Olaszországra. A fölszólalás azonban
elmaradt, mert a függetlenségi párt egyes emberei megfenyegették Benedeket,
hogy õk is fölszólalnak de a pápai lobogó mellett,
klerikális tüntetésre pedig Benedek nem akart [alkalmat] nyújtani. Íme: annyira
elharapódzott a klerikalizmus, hogy olyan pártban is, melynek alapelve a
szabadelvûség volna, klerikálisok ülnek. Kár, hogy elmaradt a fölszólalás,
legalább láthattuk volna, hogy kiktõl kell a függetlenségi kerületeknek
óvakodniok.
Rókaúton a cél felé
Voltaképpen
most dõl el, hogy végleg uralomra kap-e Magyarországon a klerikalizmus. Úgy
látszik, igen. Igazi szabadelvû ember az egész parlamentben nincs összesen
negyven. A kormánypárt jó része a koncért mindenbe beletörõdik.
A
Kossuth-pártban alig pár ember lát tisztán. Szóval Apponyi kormányra juthat. A
„Nagyváradi Napló” néhány héttel ezelõtt rámutatott egy szörnyû dilemmára.
Arra, hogy a nemzeti jogokért muszáj végre küzdeni, de ha valami csöppnyi
nemzeti engedményt adni fog Bécs, evvel szemben százszor ennyi szabadelvûséget
kell feláldozni. Így áll a dolog. A klerikális háborúk rókaúton viszik Apponyit
a cél felé. A klerikális „Magyar állam” például azt is kijelenti, hogy a
néppárt eláll a revíziótól, ha Apponyi jöhet kormányra. Ilyen jezsuita
fogásokkal küzdenek a klerikális különféle táborok mind. S alighanem célhoz
érnek…
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 15.
|