|
Ez
már beszéd. Miért is bolondítsuk egymást. Lássunk tisztán. Úgy sem lehet azt
elkerülni, ami a dolgokból kérlelhetlen eredményként folyik. A szabadelvû párt
csõdöt mondott. Ferenc Ferdinánd jó sokáig tárgyalt a királlyal, mielõtt a
király elindult volna a veszekedett és istentelen rebellisek országába. És gróf
Zichy Jánost fogadni fogja a király. Ezek után talán már ne húznók a dolgot.
Mit akar még az úgy nevezett szabadelvû párt?
Azok
között, akiket a király meg fog hallgatni, ott vannak gróf Károlyi Sándor és
gróf Zichy János; az a két férfiú, akik Magyarországon a legkonzervatívabb
irányt képviselik, és akik életcélul tûzték ki maguknak, hogy ebben az
országban a konzervativizmus számára megszerzik az uralmat.
Íme,
az úgynevezett szabadelvû párt gerinctelenségének és elvtelenségének elsõ
gyümölcse. Már mellékes a korona elõtt, hogy tanácsadói szabad vagy nem szabad
elvet vallanak-e; a korona már a szabadelvûségben nem lát biztos támaszt és
szóba áll olyanokkal is, kiknek meghallgatása valóságos pofon az egész
kormánypártnak és világos dezavuálása a párt által bitorolt névnek.
A
szabadelvû párt eljutott végre oda, hogy fittyet hánynak neki és lenézik. Igaz,
hogy most sem Károlyi Sándor, sem Zichy János nem fog megbízatást kapni
kabinetalakításra, de meghallgatásuk azt jelenti, hogy már kormányképesek, és
egy-két fordulóra már kezükbe juthat a gyeplõ. Nagy kár, hogy nem mindjárt
most. Nagyon szerettük volna látni, ha a szabadelvûeknek csúfolt elvtelen pretoriánusokat
már most kiebrudalták volna a kormánypártból, méltó jutalmul azért a
hazafiatlan, gyalázatos magatartásért és politikáért, melyet évek óta
folytatnak.
Tisztességesebb
és becsületesebb politika a nyílt reakció, a legszélsõbb konzervativizmus, a
legfeketébb ultramontánizmus, mint ez a pipogya, hazug, tehetetlen
szabadelvûség, melynek cégére és leple alatt úgyis orgiákat ül az
antiliberalizmus minden válfaja.
Most
majd megindul a rúgkapálás, hogy mentsenek meg, amit még menteni lehet; de
hiába. A lavina megindult, és el fogja temetni mindazokat, akik kellõ idõben
nem emeltek ellene védgátakat. Széll kormánya volt a szelíd átmenet, Apponyi
kormánya lenne a középút és gróf Zichy Jánosnak immár közelgõ kormánya lesz a
betetõzés.
Régóta
nem hiszünk ennek a pártnak a szabadelvûségében.
Az
egyházpolitikai javaslatok tárgyalása alatt lobbant fel utoljára ebben a
pártban az elv; azóta lelohadt, elhamvadt; azóta a többség az elvetlen gárda,
melyet csak a hatalom birtoklása lelkesített és semmi egyéb.
A
reakció bevonult a Lloyd-klubba, és ott kényelmesen, otthonosan terpeszkedik;
az ország legsötétebb elemei, a szabadelvûség legnagyobb ellenségei ott
hûsölnek a szabadelvû lobogó alatt, és azokat az embereket is, akik valaha
igazabban síkraszálltak a szabad eszméért, lenyûgözte a reakció, az agrárizmus,
a klerikalizmus és az ultramontánizmus.
A
szabadelvûség mint a többség elve megszûnt. A kormánypárti tábor ezt évek óta
tagadta és takargatta, de íme, a mostani kormányválság hirtelen és élesen
belevilágított a sötétbe, és immár nem lehet tagadni, hogy a szabadelvûségnek
befellegzett. A szabadelvû párt így vigyázott a szabadelvûségre: Köszönje meg
neki a nemzet. Gróf Zichy János a királynál. Éljen! A komédia nem tart már
sokáig. Aut-aut. Rövid idõ múlva tisztán látunk, és azok, akik igazi
szabadelvûek, tudni fogják, hogy áll a bál, s hogy harcba kell menni…
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 19.
|