Névtelen
levelek érkeznek hozzánk néhány nap óta, amelyekben arra figyelmeztetnek és
azzal fenyegetnek bennünket, hogy a nagyváradi szocialisták tüntetésre és
ablakbeverésre készülnek a „Nagyváradi Napló” szerkesztõsége ellen. Köszönjük a
jóakaró és jóindulatú figyelmeztetést, de sem a fejünket, sem az ablakainkat
nem féltjük a betöréstõl. Csak rajta, tisztelt szocialista vezérek, mi
türelemmel, félelem és felindulás nélkül várjuk az önök haragjának, vagy az
önök bosszújának ellenünk tervezett megnyilatkozását. A mi vagyonunk éppen
olyan csekély, mint az önöké, abban ugyan sok kárt nem tehetnek; - a mi
igazságunktól pedig, amelyet meggyõzõdésünk szerint védelmezünk, semmiféle
tüntetés vagy terrorizmus nem fog bennünket eltántorítani.
A
mi igazságunk tetszett önöknek, tisztelt szocialista urak addig, míg
tollainkkal az önök igazságát s a munkásosztály érdekeit szolgáltuk, amint
szolgálni fogjuk azt radikális, liberális hitvallásunk szerint a jövendõben is,
valahányszor azt látjuk, hogy a tõke vagy a hivatalos hatalom erõszakkal akarja
eltiporni a munkások jogait, vagy ezután kivívandó jogaiért folytatott nemes
küzdelmünket. Oh, amíg a tények és események arra ösztökéltek bennünket, hogy
szembeálljunk a kapzsi tõkével és az erõszakoskodó hatósággal, és megvédjük
legjobb erõnk és tudásunk szerint az önök igazát, addig fölöttébb kedves,
nagyra becsült és szókimondónak nevezett újság voltunk mi Önök elõtt, úgyhogy
kitûnõ pártlapjuk, a „Népszava” is megdicsért bennünket, és elismerte a
munkásosztály védelmében kifejtett buzgalmunkat. De abban a percben, amikor
elõször voltunk bátrak rámutatni a t. helybeli szocialista vezérek tévedésére,
túlzásaira -, Önök menten siettek ellenünk felháborodni, és nyílt népgyûlésen
azzal vádolni, hogy le vagyunk kenyerezve, meg vagyunk vesztegetve stb.
Azzal
a váddal éppen olyan keveset törõdünk, mint az önök mostani bosszútervével, s
egynehány bõrébe nem férõ, mindenáron zavart és felfordulást akaró szocialista
ifjú úr ostobasága nem tudott bennünket eltántorítani attól az igazságunktól,
hogy a jövõben is minden téren és minden alkalommal szolgáljuk tollunkkal a
munkásosztály érdekeit, kenyeret és jogot követelõ szociális törekvéseit.
Dehogyis azonosítottuk az izgató, népbolondító és dologtalanul élõ agitátorokat
a józan munkásnéppel, a szociáldemokrácia fönséges eszméiért nemesen hevülõ
proletársággal.
Az
a hitünk és meggyõzõdésünk, hogy a munkásosztály igaz érdekeit védjük, amikor
óva figyelmeztetjük õket, hogy ne üljenek fel azoknak a dologkerülõ izgatóknak,
akik szinte foglalkozásszerûen ûzik mindenütt a legvakmerõbb lelketlenséggel a
sztrájkba való izgatást, ott is, ahol alig van ok és nem ésszerû a sztrájk
megkezdése. Minden sztrájkot helyesnek és jogosnak tartunk, amelyet maguk a
munkások szerveznek nyomorúságok enyhítése, tisztes megélhetésük
megkönnyebbítése céljából; - de ugyanily határozottsággal ítéljük el a
mondvacsinált, az izgatással és népbolondítással kiforszírozott sztrájkokat -
amelyeket a helyzet és viszonyok ismerete nélkül szerveznek az utazó és ebbõl
élõsködõ vándorapostolok. Az ilyen sztrájk rendszerint kudarccal végzõdik, és
keservesen adja meg az árát a mûhelybõl kicsalogatott szerencsétlen munkásnép,
mint ahogy egy ízben a nagyváradi kõmûvesek és legutóbb a mezõtelegdi gyári
munkások sztrájkja is szomorú bizonyságot tett róla.
Hohó,
tisztelt naplopó agitátor urak. Sem aljas vádjaikkal, sem hitvány
fenyegetõdzéseikkel nem fognak bennünket Önök arra kényszeríteni, hogy a
fogalmakat összezavarjuk, és az önök akarata szerint orvosságnak ítéljük és
hirdessük, mikor úgy látjuk, hogy Önök a szociáldemokrácia ostyájában mérget
akarnak beadni a szegény munkásnépnek. Igenis, vigyázni fogunk az önök
karmaira, hogy be ne sározzák a szociáldemokrácia tiszta veres lobogóját,
melyet ki kell verni a szélhámosok és népbutítók kezeibõl.
S
ha ez önöknek fáj, csak rajta! Ablakaink készen várják az önök kõhajításait! Az
üvegtáblák csörömpölve hullhatnak le, de épen marad az igazság, amelyet
szolgálánk s amelyet az önök kövei nem érinthetnek.
Nagyváradi Napló
1903. augusztus 28.
|