|
Emlékeznek
az emberek egy dátumra. És kicsinyek meg nagyok örvendeznek itt Bihar megyében
és Nagyváradon, hogy e jelentõs dátumra emlékezhetnek.
Fõispáni
székében tíz éve ül már dr. Beöthy László. Pár hét múlva fordul tizedikszer az
installálás fényes napja, és dr. Beöthy Lászlót ünnepelni fogják akarata
ellenére. Megindult a mozgalom csöndben, szinte titkolódzva. Nem igen mernek
még hangosan szólani róla az emberek, nehogy ismert szerénységével
megakadályozzon egy készülõ szép ünnepet az az ember, akit ünnepelni akarnak.
Bizonyos, hogy e jubileumért harcot kell folytatni a fõispánnal. Ez pedig nem a
jubilálók hagyományos és köteles szerénysége.
Egy
erõs férfiú imponáló büszkesége, mely kedvetlenül fogadja a banalitásnak a
látszatát is. És mégis lesz ünnep. Lesz díszközgyûlés is. Mi úgy tudjuk, hogy
október 25-én. Egyelõre nem fontos a nap biztossága. Itt igazán csak az alkalom
a fontos. Az alkalom, mely kibékíti a nemesebb ízlésû embereket is. Íme, csodás
népszerûséget szerez egy ember, ki éppenséggel nem kereste ezt a népszerûséget
soha, s szeretet száll egy erõs egyéniség felé, holott a világon a gyengék
serege a nagyobb, s szinte a természet rendelésének tetszik, hogy az erõ ne
szeretetet, hanem félelmet és titkos gyûlöletet keltsen.
Dr.
Beöthy László nagy sikereinek a titka egy ritka és híres képesség, mely kevés
embernek adatik meg a kormányzásra jutottak között. Dr. Beöthy László
pszichológus. Ismeri és használni tudja az embereket. Úgy tud cselekedni, hogy
annak mi lármája sincs. Úgy kormányoz, hogy emberei azt hiszik: övék a
kormányzás és a siker.
És
Beöthy László erõs ember. Csakis erõs ember ülhet egy olyan vármegye kormányzói
székében, mely valóságos kis ország, s olyan városában, mely szinte
amerikaiasan, lázasan és modernül él. Csakis olyan ember ülhet olyan tíz
esztendõn át nyugodtan, mint az elmúlt tíz esztendõ volt. Mindenki tudja,
milyen fordulások történtek. Rendszerek dõltek és születtek. Dr. Beöthy László
kitartott, ült s ül erõsen fõispáni székén. Kormányoz, s dolgozik annyit, mint
senki más.
Ha
vihar támad, nyugtalanság, veszedelem van, õrá figyel már mindenki. Az õ büszke
erejében szinte babonásan bíznak már az emberek. Élvezet nézni egy-egy forró
hangulatú gyülekezésen dr. Beöthy Lászlót. Csupa erõ és nyugalom.
Magyar
européer. Ritka fajta. Becses fajta. Pláne afféle pozíciókban, mint a fõispánság.
Azok közül az emberek közül való, kikre mi, gondolkozó, kis magyar emberek
hihetetlenül büszkék vagyunk. Erõt szokott nekünk adni, hogy az a lekicsinyelt
turáni fajta egy Eötvös Károlyt, egy Tóth Bélát, egy Bánffy Dezsõt stb. tud
produkálni. És mi ez elõkelõ egyéniségek közé sorozzuk dr. Beöthy Lászlót. És
hány embernek lehetett már az a titkos gondolata, hogy bárcsak ilyen típussá
tökéletesülne a szomorú jellemû úgynevezett magyar dzsentri.
…Október
25-én vagy más napon lesz-e a hivatalos ünnep - egyelõre mindegy. Az alkalom
már megvan. A decennium elég méltó állomás. És mi szívesen állottunk meg,
meghajtva lobogónkat, egy erõs, kiváló egyéniség elõtt…
Ez
a jubileum s az a közszeretet, mely keresi ez alkalmi ünnepen a
megnyilatkozást, nem az ünnepeltet fogják megörvendeztetni, hanem az
ünneplõket. Nem a méltóságos, nagy úri pozícióban levõ fõispánnak akar Bihar
megye és Nagyvárad közönsége ismert görögtüzes sablonok szerint parádét és
ovációkat rendezni, hanem a büszkeségét akarja hirdetni, hogy olyan egész ember a vezére tíz esztendeje
Bihar megyének, aminõ Beöthy László.
Nagyváradi Napló
1903. szeptember 4.
|