|
A
helyzet világos. Barabás Béla a következõ jeles és klasszikus kijelentést tette
tegnap a magyar képviselõházban:
-
Megette a fene a királyi esküt.
Igen:
fenét mondott. Bocsásson meg nekünk a jó ízlés, a fenét nekünk is le kell
írnunk. Barabás Béla parlamentárissá tette e szót a király személyével szemben
is, s ma a fene a helyzet kulcsa.
Folytatjuk,
ahol Barabás elhagyta:
-
Ha megette a királyi esküt, egye meg az alkotmányt is, egye meg az országot is…
Azaz,
nem folytatjuk tovább. Végtelen fájdalom fogja el a szívünket. Nem vagyunk mi
hiperlojálisak. De egy büszke, jogait védõ nemzet úgynevezett vezéreinek úgy
kell-e vajon harcolni, mint Barabás, Lengyel és a többiek harcolnak? Hát a
fenén kívül nincs ennek a nemzetnek más védõpajzsa?
Fájdalom
szállja meg szívünket. Szomorú sors elõérzése fog el bennünket. A katasztrófát
fölidézték kicsiny, gyenge, szájas emberek. Jó vége a dolognak sehogy sem lesz.
Félünk Khuentõl, félünk a kamarillától, de azoktól is félünk, kiknek
bölcsessége és bátorsága a fene. Egyéb[ként] csúnya, botrányos ülése volt a
képviselõháznak. A képviselõházat újra elnapolták. Barabás ellen nagy az
elkeseredés a lojális szabadelvûek és néppártiak között. Akció készül ellene.
Bizony mi, nem hiperlojális halandók is, értjük ezt az elkeseredést. A magyar
náció jogvédõinek nemesebbeknek, erõsebbeknek, jobb ízlésûeknek,
imponálóbbaknak kellene lenniök, mint Barabás és társai…
Nagyváradi Napló
1903. szeptember 25.
|