|
[Saját
levelezőnktől]
Párizs,
március 2.
Kényelmetlen,
kínos kis szenzációról suttognak néhány nap óta a párizsi elõkelõ, azaz hogy
inkább pénzes, mint elõkelõ társaságokban. A Riviérán és itthon. Nizzában a
rendõrség letartóztatott egy jeles úriembert, aki a rózsaszín-márványos
Castellane-palotában s a legóvatosabb párizsi klubokban kedves vendég volt még
csak nem is régen.
Ez
a szenzáció könnyen lehetett volna még kényelmetlenebb és még kínosabb, de M…
báró, a nizzai affér hõse, jóízlésû gavallérnak bizonyult. Sikerült neki a
rendõrök karmaiból kisiklani, és ha való a hír, báró M… már vígan hajózik -
Ausztrália felé. Ez az ember, aki földrajzot aligha tanult életében,
prakszisból és autopsice tanulja meg az egész geográfiát.
Báró M… persze sohasem volt báró. De ha
Párizst fölöttébb könnyû is becsapni, az õ esete kiragyog a mindennapos
kalandoresetek közül. M… úrra bizonyára Budapesten is sokan fognak emlékezni.
Egyik testvére talán most is Budapesten lakik. Állítólag ez a testvére
segítette hajóra Nizzából. Egyébként pedig M… úr nagyon nyomorúságosan fizetett
tanító volt valamikor egy bolgár falucskában. Innen indult világhódító útjára.
Szófiában, majd Konstantinápolyban próbálgatott sok merészséggel szerencsét.
Innen Nizzába került, hol a minap gyászos esete történt. A csinos és merész
kalandorba beleszeretett egy gazdag párizsi dáma, s M… egy szép napon föltûnt
Párizsban. Gondos és ravasz tervekkel kezdte az életet. Elõbb banküzlete volt.
Csak késõbb szánta rá magát a felsõ Párizs megostromlására. Ekkor csinált
magából bárót, s névjegyeire odanyomatta a többek között, hogy „Ferdinánd
bolgár fejedelem volt hadsegéde”. Ehhez a hadsegédi ranghoz volt a leghívebb,
mert egyébként szedte s vette a címeket. Olykor kevés volt neki a báróság, s
ilyenkor herceg gyanánt szerepelt. Csodálatos, de Párizsban nagyon imponáló
rendjelei voltak. A klubokban, hová nagy ügyességgel bejutott, õrült, vagy
másmilyen szerencsével játszott. És báró M… fogatait sokszor bámulták meg
Párizsban. Három lakást is tartott. Bámulatos ismeretségeket kötött. Az oroszt
játszotta leginkább az orosz-barát franciák között, s ha önök véletlenül látták
a krími hadjárat francia veteránjainak a csoportképét valamelyik illusztrált
lapban, az õsz és nemes elnök-generális jobbján, a csoport közepén, az a csinos
arcú úr: báró M…, mint volt orosz gárdista-tiszt. És Loubet elnök báljaira
nagyon sokan csak M… úr jóindulatából és baráti készségébõl jutottak
meghívóhoz. Ez a szinte analfabéta ember lóvá tudott tenni mindenkit. Egy
elõkelõ ebéden szomszédjával, egy nagyon neves, francia mérnök-tudóssal
disputát kezdett valami magas technikai probléma fölött, s akik a vitát és M…
merész badarságait hallották - persze laikusok - oda voltak az elragadtatástól,
hogy Ferdinánd fejedelem hadsegédei milyen sokoldalú és nagy képzettségû
férfiak. A mérnök-tudós persze hallgatott, s M…-nek s a legtöbb párizsi
kalandornak is az volt mindig a szerencséje, hogy akik vele tisztában voltak,
hallgattak.
És pár, nagyon szép esztendõ után milyen
szomorú vég. Egy elõkelõ szállodákat fosztogató banda egyik fejének bizonyult
M… báró Nizzában, ahol éppen most nagyon sokan voltak az õ elõkelõ párizsi
barátnõi s barátai közül. Ezt sohasem fogják M…-nek megbocsátani ezek az
elõkelõ és finom ízlésû hölgyek és urak. Minden más lehetett volna, de
„szálloda-pocok”, mint a francia mondja, az rettenetes.
A „hadsegéd” úrról tehát valószínûleg
beszélni sem fognak sokáig, amit talán õ nem is nagyon fájlal ez idõ szerint
azon az ausztráliai hajón, mely viszi egy új meghódítandó õsterület felé.
Pesti Napló 1904.
március 5.
|