|
Párizs,
március
Mardi
gras napján térdig jártunk a konfettiben, amit talán „csapzó” néven ajánlgat a
magyar nyelv géniuszának a „Nyelvõr.” Micsoda „csapzó” volt ez! Sáros és
ragadós. Szakadt az esõ egész délután. Csak este állott el. Kényszeredett
szomorú volt minden farsangi bolondság. Párizs fölöttébb rossz kedvvel evezett
be, valósággal evezett a hosszú böjtbe, mely remélhetõleg mégis csak vidámabb
lesz talán, s emberségesen bolondabb, mint a farsang volt. A farsang tetejébe
csapott be éppen a mennykõ, a kedves és szövetséges oroszok gyásza. Talán ez
csitított el Párizsban jó néhány napig minden vidámságot, bolondságot és
szenzációt. Egyébként is amolyan futó morte saison-ja van most Párizsnak.
A
színházak szenzációi sem szenzációk ilyenformán e különös és szürke napokban,
mikor talán még legigazabb és legcsiklandozóbb lárma a börze elõtt zúg, hol e
háborús napokban sok zsebtragédia folyik le, enyhítve néhány
erszény-evangéliummal is - boldog jól szimatolók számára.
A
színházak a félsikerek gyászos krétájával jegyeznek. A derék Papa Mulot a
tanúja. Olyan szép, olyan naiv, olyan megható kis pénz-dráma a Mulot papa
drámája. És a közönség unatkozott. Ide valami más kell. A Vaudeville-színház
úgy spekulált, hogy a „Retour de Jérusalem” után biztató dolog volna a
zsidókkal szerencsét próbálni, akikkel megint kellemetlenül sokat foglalkoznak
most a Dreyfus-ügy revíziója idején.
Régi darabot szedett elõ a Vaudeville. A
darab vagy három éve várja már, hogy a cenzúra kegyesebb lesz. A címe
Décadence. Írója Albert Guinon. Budapesten, az „Otthon”-ban vidéki írónak
mondanák. Kontempláló, nem nagyon gazdag lelkû, de érdekes ember és talentum. A
darabban ismét a mágnások és gazdag zsidók összekerülésének már kipróbált, de
nem valami ízléses és jeles menûjét találja föl Guinon. A zsidókról így
beszélgetnek:
- Minden az övék már… Mi marad
Franciaországnak?
- Az a jog, hogy megvessük õket.
Viszont Guinon elvétette a dolgát,
mert a gazdag és telhetetlen szemitáknál még tán erõsebben ostorozza a
dekadens, kékvérû árjákat.
Haj, nem könnyû dolog a skandalum, s
Párizsban a szenzációs sikerek liftje a botrány.
Talán egy-két ismert és ismeretlen
nevet e szezonban még felvonhat ez a lift. Hogy is jelentgetik a budapesti
színházak kommünikéi. Igen: Lázasan. Tehát egy sereg premierre készülnek
lázasan a párizsi színházakban.
Ha ez a nagy szürkeség elmúlik, ha a
japánokat megverik, ha igazi tavasz küldözgeti be a lelkekbe a maga csintalan
és megvadító gnómocskáit, ha… ha… Óh, egymásra tolulhatnak még a szenzációk.
Csakhogy most még esik hidegen, szigorúan az esõ…
A szinház 1904.
március 13-20.
Ady Endre
|