|
[Saját
levelezőnktől]
Párizs,
március 26.
A
franciáknak is megvan immár a maguk Bilse hadnagyuk. Néhány nap óta
vörös-fehér-kék fedeles könyvek integetnek szinte kiabálva a párizsi
könyvkereskedések kirakatából. A könyv címe: „Egy kis francia garnizon.”
A
francia Bilsét Charly hadnagynak hívják. A könyve szinte unalmas. Valóságos
szak-regény. Íródott azért, mert Bilse könyvének francia mását megírni igen
jeles kiadói ötlet volt. És iródott azért, hogy lássa a világ, milyen más
állapot francia tisztnek lenni, mint németnek.
A
francia lapok reklám-kritikái hamiskodnak, hogy micsoda szörnyû kurázsija volt
Charly hadnagynak. No hiszen, nagy bátorság is kellett az „Une petite garnison
française” elkövetéséhez. A legújabb idõkben az egész hivatalos és nem hivatalos
francia világ lármázva hivalkodik, hogy mennyivel emberibb, nemesebb és
felvilágosultabb szellem dirigál a francia hadseregben, mint a németben. Nincs
az a kis alkalmacska, melyet demonstrálásra meg ne ragadjon a francia
közvélemény. Legalábbis száz francia újságcikk íródott az Ahrenberg-afférról,
hogy íme, ilyen az „Õ” hadserege. Ez az „Õ” persze Vilmos császár, akirõl
mostanában még a komolyabb francia újságok is olyan tónusban kezdenek írni,
amely már nemcsak udvariatlan, de néha valósággal megundorítóan ízléstelen.
Dehogy is fogják üldözni Charly hadnagyot. Sõt meg fogják mutatni, hogy a
francia hadsereg a maga Bilséjét nem büntetésre, hanem jutalomra tartja
érdemesnek. Mindez pedig kellõ zajjal fog megtörténni, mint ahogy az ilyen
demonstrációk megkívánják. Hasonlóan nagy zajjal folyt le egy másik katonai
história is. A francia haditörvényszék szenzációs tárgyalás után szenzációs
ítéletet mondott a francia hadsereg egy szerencsétlen kapitányára.
Blanchard
kapitány nyakon ütötte egyik közlegényét a zászlóaljának. A katona, kit
Angelinnak hívnak, rászolgált erre a nyaklevesre, de a francia hadseregben a
nyakleves tilos mulatság. Angelin följelentette a kapitányát.
Blanchard
kapitány humánus, derék katona. Így vallották ezt tiszttársai s alárendeltjei.
A szegény százados megijedt. Könyörögni kezdett Angelinnek, aki panaszát
visszavonta.
Az
affér azonban már ekkor belekerült az újságokba. A legfõbb katonai törvényszék
egy anketten hivatalból új tárgyalást rendelt el, hátha Angelin fenyegetések
súlya alatt vonta vissza a panaszát. Így argumentált a legfõbb katonai bíróság,
pedig az új és szigorú tárgyalás más okból kellett. A szerencsétlen kezû
Blanchard kapitány bõrével akarta a francia hadsereg megmutatni, milyen humánus
és igazságos tud lenni.
Hiába
volt a szegény Blanchard kapitány minden bûnbánása, a tanúk mentõ vallomása,
Angelin visszavont panasza. Blanchard kapitánynak lakolnia kellett azért, mert
Ahrenberg herceg, a német katonatiszt, aki Afrikában bestiáskodott, kimenekült
a büntetés alól. Blanchard kapitánynak a bõrével kellett dokumentálnia a
francia hadsereg elõkelõbbségét.
És
szegény Blanchard kapitányt húsz napi elzárásra ítélte a katonai törvényszék.
A
francia Bilse és a francia Ahrenberg esete volna Charly hadnagy és Blanchard
százados esete. De szegény Bilse nem sejtette, hogy az õ kis regénye
világraszóló szenzáció lesz. Bilse hadnagy bizonyára nem akart szenzációt, s
aligha akarta, hogy meggyalázza a német hadsereget. Charly hadnagy minden célja
a szenzáció volt. Charly hadnagy pamfletet akart írni. És Charly hadnagynak,
nagyon helyesen, kutyabaja sem lesz. A francia Ahrenberg nem gyilkolt. A
nyakához ért a kezével egy rendetlen és renitens bakának. A haditörvényszék
mégis kérlelhetetlen szigorúsággal mérte reá - szintén nagyon helyesen - a börtönt.
De
vajon, ha regényt nem ír Bilse s kegyelmet nem kap Ahrenberg, akkor is ez a
sors jutott volna Charly hadnagynak és Blanchard századosnak?…
Pesti Napló 1908.
március 29.
A. E.
|