11. A PÁRIZSI VÁSÁR

Párizs, márc. 24.

- Nem csinálunk titkot belõle, mi a németektõl tanultunk ezúttal, vallotta be nekünk G. Fabius de Champville úr, az elsõ párizsi vásár legbuzgóbb elõkészítõje. A lipcsei vásár volt a szemünk elõtt. A munkánkban nagyon bízunk. A jövendõtõl nagyon sokat várunk.

Huszonöt éve kísért már a párizsi vásár eszméje. Párizs már két óriási kiállítást rendezett. A párizsi vásárt még sem lehetett megcsinálni. A nagy és szép tervet megölték a bürokrata formaságok s a hivatalos protokollumok, - vallja be ugyancsak G. Fabius de Champville úr, aki a kiállítás hivatalos, nagy katalógusához az elõszót írta.

A párizsi vásárt - mint a Budapesti Hírlap jelentette - e hónap 17-én nyitották meg s a francia kereskedelmi körök új éra kezdetét, a régi kártékony, konzervatív közfelfogás megváltoz­tatását remélik tõle.

A francia ipar azokban az iparágakban tûnik ki, hol az ízlésnek, csínnak, tetszetõsségnek és invenciónak nagyobb tere van.

A divatcikkeken, csecsebecséken, játékszereken, parfümökön, stb. kezdve egészen a legdrágább bútorokig, a francia bútor otthonos és szerencsés. De amit a francia invenció produkált, annak eddig legtöbbször más élelmesebb iparos-népek vették praktikus hasznát. Elsõsorban a németek, a német gyárosok aknázták ki a francia ügyetlenséget, akik Német­ország buzgó és nagy apparátussal dolgozó külföldi közgazdasági képviselete révén, a nagy forgalmat ígérõ francia cikkeket szinte boszorkányos gyorsasággal foglalták le maguknak. Megszámlálhatatlan a francia iparcikk száma, melyet a német gyárosok „utángyártották” s dobtak ki silányabb, de óriási mennyiségben a világpiacra.

A francia cégek között aránylag kevés az olyan cég, mely közvetlenül saját utazóival keresteti föl a külföldi piacokat. A francia kereskedelmi utazó ritka madár még a baráti és szövetséges Oroszországban is. A régi, jó idõk rossz hagyománya ez, mikor még a francia ipar nem ismert annyi versenytársat, mikor a külföldi fogyasztók és kereskedõk kénytelenek voltak maguk fölkeresni a francia termelõt.

Most már a helyzet szinte tûrhetetlen. Angolország után most Németország kereskedelme is gyilkos erõvel feküdt rá a francia kiviteli kereskedelemre. A francia könnyelmûség és elbizakodottság elõször nem akarta a nagy veszedelmet meglátni. Most már érzi a bajt mindenki, s mikor az illetékes körök az orvoslást megkezdik, legelsõ sorban azokat a német intézményeket veszik figyelembe, melyek a francia ipar és kereskedelem mai veszedelmes helyzetét megteremtették. A lipcsei vásár mintájára ezért csinálták meg a párizsi vásárt.

A párizsi vásár ügyét a vajúdásból a francia játékszer-készítõk és gyárak iparkamarájának egy végsõ erõfeszítése ragadta ki.

A vásár rendezõi nem titkolják, hogy a világszerte ismert lipcsei vásár irányította õket. A francia kereskedelmi körök kezdik most már általánosan belátni, hogy ha már kereskedelmi utazórajuk, a konkurrens országokéhoz képest, nagyon kicsi, s minden esztendõben mégsem lehet egy nagy kiállítást rendezniök, valamit szükséges cselekedni, ami a külföldi fogyasztókat a francia iparra figyelmeztesse.

Hirtelen, hihetetlen gyorsasággal, váratlanul, egyszerre, szinte máról-holnapra csinálták meg az elsõ párizsi vásárt, és ez a mohó, ideges sietség meg is látszik rajta. Bármilyen hatalmas és változatos legyen egy ország ipara, máról-holnapra hûséges képet magáról, sikerült kiállítást nem adhat. Egy hónapja, hogy a párizsi vásárt elhatározták. A vásár helye a Marché du Temple, Párizs egyik óriási, meglehetõsen ócska s lebontásra szánt vásárcsarnoka. Az óriási csarnok azonban a vásár céljaira kicsiny. A kiállítóknak egy-egy tenyérnyi hely jutott. Össze­zsúfolt a vásár ilyenformán, s mégis nagyon sokan maradtak el. Lekicsinyelné a francia ipart, aki ebbõl a vásárból ítélné meg. A nagy és ismert cégek nem mertek csak úgy üzlet­szerûen, készületlenül belemenni egy vásárba, mely kiállításszámba megy. Féltek, s tarthattak is attól, hogy valamelyik konkurrensük, aki hamarabb értesült s jobban elkészülhetett, lefõzi õket. A vásárról hát úgyszólván a francia ipar színe-java hiányzik. A vásáron kiállított dolgok között a legnagyobb számban az úgynevezett l’article de Paris, párizsi bibelók, dísztárgyak és fõleg játékszerek vannak képviselve. Ezek változatosak, érdekesek, ügyesek és ízlésesek általában.

A vásár elég látogatott. A látogatók között sok a francia vidéki kereskedõ. De hát ez nem eredmény még. A vásár célja a külföldi látogatók, kereskedõk idevonzása volna. Ezt persze a hirtelen megcsinált elsõ vásár még nem érhette el. A külföld alig vehetett róla tudomást.

Anyagi sikere tehát fölöttébb kevés lesz az elsõ párizsi vásárnak. Ehhez nincs, nem volt meg a szükséges kiállított anyag s a még szükségesebb külföldi látogató sem. De az „eszme gyõzelme” volt a legelsõ cél. Az elsõ párizsi vásár sok messzetekintésnek, fáradó akaratnak, munkának a kivívott gyõzelme. A rendezõk állítják és hiszik, hogy egy dicsõséges sorozatnak a kiinduló pontja. Lehet, hogy így lesz. Az elsõ vásár védõségét maga a kereskedelmi miniszter vállalta el, s a rendezõ-bizottságban helyet kértek a rendõrségi prefektus s Szajna megye prefektusa is. A hivatalos körök kívánják s akarják legjobban, hogy a párizsi vásár legyen valami. Egy nagy tervnek eme processzusában már mi, magyarok is okulhatunk. Pláne már esett itt-ott szó egy budapesti vásár tervérõl is.

Az elsõ vásár még be sem zárult, már készülnek a jövõ évire. Egy alkalmasabb helységet keresnek, s nem lehetetlen, hogy a vásár céljaira egy külön, új épületet építenek.

A franciák nyíltan hirdetik, hogy a párizsi vásár versenyezni akar a lipcseivel. Nemcsak a francia sovinizmus legyezgetése ez, de igen ügyes reklám is. Ha pénz és kitartás lesz elég, igenis lehet még a párizsi vásár a lipcsei vásár konkurrense. Hogyne, mikor a Párizsba jövõ idegen érdeklõdõ vagy kereskedõ nemcsak vásárolhat, de mulathat is. Valamivel jobban persze, mint a Blümchenkaffee hazájában…

Budapesti Hírlap 1904 március 29.

(a.)