16. A SZÁJÖBLÖGETÕ VÍZ

Párizs, április 20.

A szegény Beöthy László írta vala egy novellájában:

- Bizony, bizony, mondom nektek: meg ne igyátok ebéd után a szájöblögetõ vizet.

A Beöthy László novelláit nem igen olvassák már az emberek, ami nagy kár. Lám, pár hónappal ezelõtt két jeles és neves magyar képviselõnek támadt lovagias ügye a szájöblögetõ víz miatt. Az egyik tréfából ráfogta a másikra azt, amitõl minden jámbor lelket óv Beöthy László, persze nem a Király színház kitûnõ direktora vagy a bihari fõispán, hanem a néhai, a szomorú jókedvû Beöthy László.

Az embereknek gyûjteniök kellene az olyanfajtájú tanácsokat, mint például ez a Beöthy László-féle. Milyen iszonyú tragédiák történnek olyan kicsiségek miatt, mint a szájöblögetõ víz fölkortyantása, vagy olyan végzetes botlások miatt, hogy valaki késsel eszi a halat! A modern tragédiaírók azért csinálnak fércmunkákat, mert ókori szemmel nézik a tragikumot. A modern tragikumot a szájöblögetõ víz táján kell keresni.

A napokban kemény tollharcot kezdett egy neves francia publicista egy komoly, derék orosz úriemberrel, aki azt a vigyázatlanságot követte el, hogy egy tudományos vita során nem nyilatkozott eléggé udvariasan és hízelgõen a francia nációról.

A francia publicista két gyilkos, okos, hosszú cikkel rohant az oroszra, s mikor ezt már kellõ módon összefojtogatta, így adta meg neki a kegyelemdöfést:

- Különben, kár is erre az úrra annyi szót vesztegetni. Egy emberrel, aki a hígra fõtt tojást pohárba tölteti s kanállal eszi, nem is kellene szóbaállni. Én láttam egyszer, hogy ez az úr így fogyasztotta a híg tojást.

És evvel „ki volt végezve” az orosz. Egy emberre, aki a híg tojást pohárból eszi, kár szót vesztegetni.

Azonban történnek e világi életben furcsa esetek. Ugyanakkor, mikor az oroszt „kivégezték” a híg tojás miatt, iszonyúan föl kellett szisszennie a francia sajtónak. Egy vagy két nagy angol lap párizsi levelezõjének eszébe jutott, hogy miután a politikai békesség helyreállott a francia-angol egyezménnyel, illenék valami érdekesebb és pikánsabb új afférról gondoskodni Anglia és Franciaország között. Az angol lapokban aztán megjelent egy pár párizsi levél. Ezek a levelek minden érzékenyebb francia arcba belekergették a vért. Arról zengtek tudniillik, hogy az úgynevezett francia élet se nem okos, se nem esztétikus, s hogy a francia társaságbeli szokások egy igazi kultúrember szemében rettenetesek. Megkritizáltak ezek a párizsi levelek mindent. - A francia házirendet s az egész átlagos francia életberendezkedést. Megkritizálták a franciákat otthon, az utcán, látogatásokon, színházban, úton, vendéglõben, kávéházban. Az ebédlõben, sõt a - fürdõszobában is.

Napokig tartott az angol és francia lapok veszekedése, míg az affér nagy kimagyarázásokkal békés véget ért. Marokkóban tudniillik könnyebb kiegyeztetni az angol és francia érdekeket, mint a szájöblögetõ víz táján, azon a vidéken, ahol a szokás, ízlés, tónus, stb. a dirigáló hatalmak.

Hogy a francia férfiak rosszul öltözködnek, hogy a legtöbb francia rosszul táplálkozik, hogy a francia szalonok nagyobb része csak hírbõl ismeri az ízléses fesztelenséget, az õszinte udvariasságot s az igazi esprit-t, és még egy légió ilyen sértést még talán zsebreraktak volna a franciák. De a goromba angolok a nõkrõl, a francia nõkrõl mondtak legtöbb gorombaságot. Szinte szégyenkezünk. Ezek az angolok azt mondják, hogy a francia nõk toalettjében csak az a részlet perfekt, melyért a szabónõk, divatárucégek, ékszerészek és suszterek kezeskednek. A többi részlet nem. Már a fürdõszobából eredendõ bûnökkel suhan ki a francia nõ, aki különben az angolok szerint még sokkal jobban fél a víztõl és a szellõztetéstõl, mint a francia férfi. Errõl már Erzsébet, azaz Erzsike is szól az õ viziteiben. Erzsébet látogatásai egy nagyon kedves és híres angol könyv. Egy fiatal angol leány, csodálatosan friss, józan, naiv és elmés meg­figyeléseit közli ez a könyv. Most fordították le franciára. Erzsébet ellátogat francia rokonaihoz is, s íme, csak mutatóban egy-két szentenciája Erzsébetnek.

- Egy francia marquis-val ismerkedtem meg. Rettenetes rosszul vasalt ing volt rajta. Ha én marquis volnék, nem viselnék rosszul vasalt inget. Hát te mama?

Erzsébet tudniillik anyjához írott leveleiben közli az õ kis megfigyeléseit. Egyik levelében ezt írja:

- A francia hölgyek nedves fûben is könnyen táncra kerekednek, s nem félnek, hogy meghülnek. Nedves fûben nem hûl meg az ember, de a hosszú mosakodástól és a nyitott ablaktól igen. - Csodálatos, ugye mama?

- Itt a mi rokonainknál nagyon nagy házat visznek. Mindenkinek külön inasa van. De nekem a múltkor egy fürdõkád kellett, s a szobalányom a rengeteg palotában egy kicsit és nyomorúságosat is csak nehezen tudott keríteni.

…Ilyenek s hasonlók az Erzsébet megfigyelései - francia földön.

Hogy mindez érzékenyebben fáj a franciáknak még Elzász-Lotharingiánál is, az természetes.

Az ember mindent megbocsát, elfelejt. De azt nem felejti el, ha megissza a szájöblögetõ vizet s ezért rápirítanak vagy nem issza meg, de ráfogják, hogy megitta.

Budapesti Napló 1904. április 24.

Ady Endre