|
[Saját
levelezőnktől]
Párizs,
április végén
(Watren úr. - A
modern Sodoma. - A feszület ellen. - A keresz és Szokratész pohara. -
Greulinget sajnálják. - A rendőrség és a „házi mulatságok”. -
Somoskői. - Popescu Eliza anyja.)
Watren
úr Neuilly-ben lakik, itt a szomszédban mindjárt. Mintha odahaza Kispesten vagy
Budakeszen laknék. Watren úr e pillanatban bizonyára imádkozik, mindenekfölött
a dicsõ szent Mihályhoz, aki régi védõszentje Párizsnak s akinek a lováról
szomorúan énekelt a „Csikósbõrös kulacs” poétája, néhai való Csokonai Vitéz.
Watren úr rettenetes, égi kinyilatkoztatás tudója. Tudja, hogy Párizst Sodoma
és Gomorrha sorsa fenyegeti. A haragos egek tûzesõt küldenek Párizsra. Még azt
is tudja, hogy Párizsnak tizenegy kerületét emészti meg az egek pusztító tüze.
Éppen Párizs közepére éhesek a tüzes és haragos egek.
-
Térjetek meg, istentelenek és gonoszok, - kiáltja ide Neuillybõl, hol persze
biztosságban van Watren úr. - Térjetek meg, mert az egek tüzes haragja
tornyosul felettetek.
Ám
Watren úr hiába prédikál, jajgat és imádkozik. Párizs nem akar megtérni. Az
egekbõl egyelõre víz csurog, sok csurog, mindig csurog.
*
Drumont,
Desmoulins és társai urak azt mondják, nem is volna csoda, ha Watren úr
próféciája beteljesülne. Már a vízözön kevés volna. Tûzesõ kell ide, mely
elpusztítsa a republikánus szektáriusokat, radikálisokat, szabad gondolkozókat
és szabadkõmíveseket. Ime, most már a feszületeket, képeket s a többi kegyes és
vallásos szereket sem tûrik e sátán fajzatjai. Az igazságszolgáltatás
termeibõl, a hivatalos bürókból kiszórják a feszületeket.
-
Legalább mint szimbólum, az emberi megváltás, önfeláldozás és igazság
szimbóluma ihlessen meg benneteket a kereszt! És mit válaszolnak a
megátalkodott gonoszok?
-
A kereszt felséges szimbólum, de nem szuverénje a szimbólumoknak. Hát a
Szokratész méregpohara? Hát a Giordano Bruno, Husz János, Jeanne d’Arc és annyi
sok más máglyája? Az emberi haladásnak nemcsak egy mártírja volt. A keresztnek
nincs privilégiuma…
És
e blaszfémiára sem indul meg az egek haragja. Watren úr, mi lesz a tûzzel?…
*
Hisz
már csak azért is megérdemelné a tûzesõt ez a modern Szodoma, mert nemcsak
szereti és pártolja a bûnt, de valósággal megszenteli. Tavaly õsszel egy
Greuling Frigyes nevû svájci kalandor megölte a kedvesét, a szép Popescu
Elizát, egy Párizsban tartózkodó román színésznõt. Nemrégiben állott az
esküdtek elõtt Greuling. Húsz éves múlt ez a suhanc. Szép és elegáns fiú.
Kisült róla, hogy közönséges „raszta”, hitvány alak. Az esküdtszék elõtt
színészkedett, pózolt, verseket szavalt.
-
Nem vagyok bûnös, - mondotta. - Csak egy bûnöm van: ennek a kornak a gyermeke
vagyok, túlfinomult, betelhetetlen.
A
terem telve volt elegáns hölgyekkel, s ezek a hölgyek majd fölfalták a
szemükkel Greulinget, s mikor az esküdtszék bûnösnek mondta ki s tíz évre
ítélte, egész Párizs méltatlankodott.
Mint
ahogy méltatlankodott s méltatlankodik Párizs a Bulton-affér miatt is. Bulton
angol piktor, kinek mûtermében tizenkilenc urat csípett különös mulatságon a
rendõrség. A magyar lapok - dicséret nekik - egészen röviden írtak volt ezekrõl
az „antik orgiák”-ról, „fehér éjszakák”-ról, melyekrõl a párizsi lapok hetekig
közöltek részleteket, brr! részleteket.
A
rendõrség letartóztatta mind a tizenkilenc urat, s Bulton még mindig fogságban
van, a többi is csak kaució árán szabadult ki. És Párizs dühöng.
-
Hiszen ez rendõri omnipotencia!
-
Mi köze a rendõrségnek egy „házi mulatság”-hoz?
Valóban
úgy áll a dolog hogy a párizsi rendõrség nagyon is aktív mostanában. Talán
nemsokára nem lesz már a régi Eldorádó Párizs azoknak, akik másutt kedvük
szerint és biztosságban nem élhetnek. E tárgyban mint hivatott és zseniális
embert Victor Veysey urat szeretném megkérdezni, aki a saját házában s igen
elõkelõen él az avenue Carnot 10. száma alatt. Victor Veysey úr valamikor
ismertebb nevet viselt, Somoskõi-nek hívták. A hírhedt magyar kalandor azonban
most nagyon zárkózott - fõképpen honfitársaival szemben. Ami nem csoda. - Úgy
mondják, hogy a honfitársak, kik Párizsba kerültek, többnyire meg akarták
pumpolni. Szerettem volna beszélni a nevezetes emberrel, de õ bizony a
levelemre sem válaszolt. Lehet hogy pumpoló magyart sejtett bennem is. Azonban
errõl s ezekrõl majd máskor, ha ugyan Watren úr jóslata addig be nem teljesül s
meg nem emészt bennünket az egek tüzes haragja… Most még azonban egyre és egyre
csak víz csurog az egekbõl… Szegény Popescu Eliza anyja is meggyilkolt leánya
temetésén „modern Szodomá”-nak átkozta Párizst, s szintén tûzesõt emlegetett.
Pesti Napló 1904.
április 29.
A. E.
|