33. PÁRIZSI SZALONOK

Valamikor, a második császárság idején, egyetlen volt a mûvészetnek az az ünnepsége, idegeneket csõdítõ, fényes világvásárja, melyet úgy hívtak, hogy párizsi Szalon. A mûvészetnek és a társaságnak világeseménye volt ez minden évben s az öreg párizsiak fájdalmas melankóliával emlékeznek vissza a régi, ragyogó vernisszázsokra.

A régi párizsi Szalon nincs már. Vonzó erõben, mûvészetben Párizs mellé, szinte fölé kezd nõni egy sereg világváros. És egy Szalon helyett van most Párizsnak négy Szalonja. Valamennyi csakugyan Szalon, s követeli magának mindazt, amit e névvel jelezni, várni, követelni és dokumentálni szoktak. Sõt valamennyi jogot formál a hivatalos Franciaország jóindulatára s patrónusságára. Az pedig szinte természetes, hogy mindegyik Szalon magát hirdeti a mostani, a mai mûvészet leghívebb tükrének. Nem kis, vagy nagy tárlatok ezek, melyek új divat szerint okkupálják a Szalon nevet. Mind a négy Szalon a régi párizsi Szalon törvényes unokájának vallja magát. Itt van a forró július és Párizsban három Szalon hivogatja még mindig a publikumot. A negyedik Szalon pedig lármásan készülõdik arra, hogy szeptemberben megnyíljék.

Százhuszonkettedik kiállítását rendezi a Société des Artistes Français. Az idõ és a tradíciók szerint ez az igazi párizsi Szalon. Hiszen ez a Szalon 1673-ban tartotta elsõ kiállítását. A társaság ragaszkodik is a maga olimpuszi rangjához. Vezetõi nagynevû mûvészek, kikhez már a kritika nem ér föl. A mûvészet grandseigneurjei. Az, aki ebben a Szalonban állíthat ki, már-már akadémikus nimbuszhoz jutott.

Ebbõl a Szalonból csinálták meg egy kis forradalmi szecesszióval ezelõtt tizennégy évvel a Société Nationale des Beaux-Arts-t. Azóta divat a Champs-Elysées és a Champs-de-Mars mûvészi vetélkedésérõl, harcáról beszélni. Az új Szalon alapító elnöke Meissonier volt. Ma Carolus-Duran áll az élén. A vezetõk között Roll, Waltner, Besnard s Rodin szerepelnek. Rodin itt állította ki legújabb mûvét, a Gondolkozó-t, mely legszenzációsabb mûve az idei párizsi mûvészszezonnak, s melyrõl annak idején megemlékezett a Budapesti Hirlap. Közadakozásból meg akarták most venni, s Párizs népének ajándékozni a gyönyörû szobrot.

A régi Szalon tizennégy éves riválisa nagyon gyorsan megtekintélyesedett. Forradalommal kezdte, s tizenhárom év után már forradalom ellen kellett védekeznie. A fiatalabb generáció panaszkodott, hogy az új Szalon éppen olyan rideg, exkluzív, mint a régi. A fiatalok egy kis titkos biztatást is kaptak állítólag a kormánytól. A múlt évben hirtelen megszületett a harmadik Szalon, a Salon d’automne. Nagy sikere volt. Azóta igen erõsítõ csatlakozásokhoz jutott. Azt beszélik, hogy Rodin s a Société Nationale des Beaux-Arts több jelese be akar állani a fiatalok táborába. A Salon d’automne, az õszi Szalon nagyban készül szeptemberi, második fölvonulására.

Legérdekesebb a legújabb Szalon megszületése. Ez a Salon de l’École Française. Két hete nyílt meg. Megnyitásán még talán tüntetõbben asszisztáltak a hivatalos körök, mint az õszi Szalonén. A francia Szalon egyik nagyon sokatjelentõ tünete a megindult új, francia nemzeti reneszánsznak. Alapítói, köztük érdemes, nagynevû mûvészek, azt hangoztatják, hogy a másik három Szalonban az idegeneket becézik a franciák rovására, s hogy a francia mûvészet a maga nemzeti karakterét kezdi elveszteni ebben a levegõben. A legújabb Szalonban idegen mûvész mûveket nem állíthat ki. Csakis francia mûvészek munkáját fogadják el. Ezer támadás és nehézség közepette született meg az elsõ kiállítás. Bajos volna mondani, hogy teljes és hû képe-e a mai francia képzõmûvészetnek, de elég érdekes és gazdag, s az általános vélekedés szerint termékeny jövendõt jósol. Ez a Szalon Párizs városi üvegházában rendezte kiállítását. Jövõre jogot formál a Petit Palais-hoz, hol az idei Salon d’automne is lesz. A két régi Szalont a két új rivális egészen közelhozta egymáshoz a szó topografikus értelmében is. A Champs-Elysées és Champs-de-Mars nem viaskodnak többé. Mind a két Szalon a Champs-Elysées-n állított ki egyik az egyik, másik a másik felében a Grand Palais-nak. Jövõre pedig a Champs-Elysées-n kap szállást mind a négy Szalon.

Ennyiben csak a külsõ képét vázoltuk a legújabb francia képzõmûvészeti mozgalmaknak. Száz és száz mûvésztörekvésnek, és alkotásnak a kritikáját adni, mindig igazságtalan általánosítással nem helyes. De talán nem olyan nagy bûn, ha azt az igazán általános vélekedést ideiktatjuk, hogy az idei Szalonok mûvészi színvonalán nagyon is meglátszik a harcok, szecessziók s az új hajlék keresésének hatása.

Budapesti Hírlap 1904. július 2.

(ae.)