|
Párizs,
júl. 24.
Fehér
plakátok szólnak újra a párizsi anyákhoz. (Franciaországban csak a hatóságoknak
szabad fehér hirdetõ papírt használni.) Ezek a fehér plakátok sûrûen jelennek
meg egy idõ óta. Az anyákhoz szól valamennyi, s inti, kéri õket: szeressék az õ
kicsinyjeiket, óvják õket, vigyázzanak rájuk: - a jövendõ Franciaországra.
A
minap a francia kormány a legszegényebb és legmegvetettebb anyákat oktatta ki,
kiknek szégyent és gyalázatot jelent a gyermek, hogy az anyaság mindent expiál,
s ne igyekezzenek lerázni nyakukról az apróságot. A kormány hajlandó nagyobb
segedelmet is adni, csak a gyermekek ne szakadjanak el az anyjuktól. Az új
plakát meg arra oktatja az anyákat, hogy ebben az iszonyú hõségben mint kell
gondozni, táplálni, óvni a kicsiny embereket: lehetõleg csak tejet s fölforralt
vizet kell adni nekik, s kerülni kell a bacilust tenyésztõ gumiból vagy
kaucsukból való tápláló eszközöket, nem szabad velük gyümölcsöt etetni stb.
Millió
és millió ilyen ingyenfüzetet, plakátot termel a francia nyomda, s a
hatóságoknak ma már a gyermekvédelem a legelsõrendû gondjuk.
Mindez
pedig egyik jele annak a nagy vélemény-változásnak, melyen az elnéptelenedés
problémája dolgában a francia hivatalos és nem hivatalos gondolkozás átesett.
Lehetetlen, hogy valami tanulságot ne nyújtson ez nekünk is magyaroknak, kik
sok helyütt - sajnos - majdnem ugyanazt a veszedelmét látjuk az államalkotó
fajnak, mint a franciák a magukénak.
Ma
már Franciaországban általános az a hit, hogy az elnéptelenedés ellen államilag
és társadalmilag csak egyetlen tennivaló van: a halálozás csökkentése.
Franciaországban több, mint százötvenezer piciny csecsemõ pusztul el évenkint.
És félmillióra rúg a korán elhaltak száma. Csak felére szállítani le ezt a
rettenetesen gyászos számot: hatalmas, szent cél, s a francia állam és
társadalom immár útjára térült e nagy célnak.
Költõk,
írók, szociális apostolok és tudósok követhetnek más utakat is. Valamikor
Jean-Jacques Rousseau egy írása elég erõs volt arra, hogy az anyák nagy táborát
rábírja, hogy gyermekeiket maguk szoptassák. Lehetséges, hogy Zola Termékenysége is javító hatással volt
egy sereg emberre. A gondolatoknak, az eszméknek kétségtelenül nagy erejük van,
de civilizációnk mai állapotában ez erõ hatása lassú. A gyakorlati
államférfinak, szociológusnak ma még nem mindig szabad magukat poétáktól s
prófétáktól vezettetniök. Így jött rá a francia kormány, hogy az elnéptelenedés
ellen az õ tennivalója: áldozatkész gyermekvédelem, a humanitás és az
orvostudomány közös mûködése.
Már-már
operettszerû hatásokat keltett az a hivatalos buzgóság, mellyel némely, lelkes,
rajongó francia a születések számát
akarta minden áron növelni. De mire való az anyaság ambíciójának hivatalos
ápolása, a sokgyermekûség megjutalmazása, az agglegények megadóztatása és a
többi szándék addig, míg ötszázezer megszületett, fiatal francia elpusztul
évenkint?
A gyermekvédelem ma a legelsõ francia
program.
A
többit - vallják a franciák - a gazdasági átalakulások hozzák meg. A francia
termékenységet a gazdag polgári nõk hiúsága s a léha, jómódú férfiak
romlottsága rontotta meg. De a nép, a munkásosztály, ma már csaknem teljesen
meggyógyult, s a vagyonos osztály józanabb, nagyobb fele sem hadakozik már a
természettel. Mindezt a gazdasági és szociális reformok eredményezték. Az
orvostudomány, az iskola, az erkölcsi nevelés, a gyermekvédelem, az állami
gondoskodás, a szociális fejlõdés stb. mikor a halálozás csökkentéséért küzd,
egyben küzd az egy gyermek-rendszer s a csekély születési arányszám egyéb okai
ellen is.
A
francia szocialisták a maguk érdemének hirdetik az eddigi eredményt, s azt
mondják, hogy holnap-holnapután, mikor egészen õk lesznek az urak, a többek
között az elnéptelenedés veszedelme is elmúlik Franciaországról.
Budapesti Hírlap
1904. július 27.
|