[Saját
tudósítónktól]
Párizs,
aug. 21.
Ha
1871-ben csakugyan a porosz iskolamesterek verték meg a franciákat, akkor
ezeknek az iskolamestereknek hálával tartozik a világ. Nem az
embervér-tengerért, nem Elzász-Lotharingia elhódításáért, hanem azért a sok
okulásért, melyet e háborúról önmagának s a világnak szerzett Franciaország.
Jóformán ez a háború vezette rá a világot a hadseregek népnevelõ szerepének a
belátására is. Ha már nyögi és nyögni még sokáig kénytelen lesz, a világ a
militarizmus nyügét, legalább térítsenek vissza valamit a társadalomnak, a
közmûvelõdésnek a hadseregek.
Ma
a francia tisztek valóságos néptanítók. És még inkább azok lesznek a jövõben. A
katonai s altiszti iskolák a tiszteket nemcsak katonáknak, hanem tanítóknak
nevelik e szó legvalódibb értelmében. Két esztendõ óta folynak a kísérletek a
legszebb eredménnyel. A jövendõbeli tiszteknek, altiszteknek formálisan
készülniök kell tanítói hivatásukra, mely éppen nem elégszik meg az írás,
olvasás és számolás tanításával és gyakoroltatásával, hanem a lehetõ legteljesebb
morális nevelésre törekszik. A francia kaszárnyákban most André hadügyminiszter
elrendelte a conférence-ok
bevezetését véglegesen. A tisztek és altisztek kidolgozott tanterv,
munkaprogram szerint oktatnak s a nagyobb városok kaszárnyáiba bevonulnak a különbözõ
szabad líceumok is, a nép-egyetem, a francia közoktatási liga, a francia nõk
közmûvelõdési szövetsége, a Franklin-egyesület stb.
A
kaszárnyai elõadások témái négy fõcsoportba oszlanak. Katonai és hazafias,
polgári, közgazdasági és moráltudományi témák. Az elsõ csoport elõadásai az
ezredek történetérõl s annak a városnak és vidéknek a múltjáról fognak szólni,
ahol az illetõ ezredek székelnek. Dicsõséges, vagy szomorú eseményeit a
harcoknak, a zászló megvédésének, a hazaszeretetnek tárják a legények elé ez
elõadások.
A
polgári témák azt fogják megértetni a katonával, hogy õ is polgár s a polgár a
legelsõ az államban. Magyarázni fogják a törvényeket s az okokat, amelyek a
törvények tiszteletét kérlelhetetlenül megkövetelik. Megmagyarázzák, hogy miért
szükséges az általános hadkötelezettség, s hogy kell azt teljesíteni.
A
közgazdasági elõadások elsõsorban az illetõ vidék földmívelési és ipari
viszonyait ismertetik. Azután Franciaország gyarmatait, produkcióit,
szükségleteit. Szólnak az alkohol romlásáról [!], a helyes táplálkozásról, az
egészség oltalmazásáról s segítségnyújtásról.
A
morális témák még változatosabbak. A katonaruha respektusa, a zászló becsülete
és jelentõsége, a háború régen és most, a háború és a humanizmus parancsai stb.
A hadügyminiszter maga írja elõ itt, hogy fõként arra oktassák a katonákat: a
gyarmati háborúkban a félvad bennszülötteket is magukhoz hasonló embereknek
tekintsék, s általában békében és háborúban ne feledjék, hogy õk franciák s
Franciaország vezette a múltban s akarja a jövõben is vezetni a világot a
humanizmus útján.
Ezek
az általános elvek. De ezekhez egy terjedelmes és alapos utasítást is csatolt a
francia hadügyek minisztere. Ezt az utasítást a kultuszminiszter ellenõrzésével
elõkelõ tudósok, pedagógusok készítették. Az õsszel bevonuló francia újoncokat
már ez utasítások szerint kell nevelni.
Igazi
francia szabadelvûséggel, a hadügyminiszter az ezredparancsnokokra bízza, hogy
esetleg a szükséghez és viszonyokhoz képest más elõadásokat is tartsanak a
legénységnek. De azt szigorúan elõírja, hogy évenkint számon kérjék a
katonáktól azt, amit az elõadásokból tanulniok kellett, s ugyancsak évenkint
kimerítõ jelentést küldjön föl minden helyõrség.
Csak
egyetlen feltétlen princípiumot köt ki a hadügyminiszter rendelete: a nevelés
hazafias legyen, s a politikától õrizkedjék. Néhány újság szerint ebben a
kérdésben titkos utasítások is mentek az ezredparancsnokokhoz. A katonai
kormány nemcsak a klerikális izgatástól akarja távol tartani a hadsereget, de a
szocialista agitációktól is. Csak néhány napja simult el az a botrány, mely a
St. Cyr katonatisztképzõ iskolában történt, hogy néhány növendék a Marseillaise helyén az Internationale
szövegét énekelte.
A
mai hivatalos Franciaország határozottan antimilitáris, de nem abban az értelemben,
hogy a hadsereget mindenképpen gyöngítse, mert ez, nagyon jól tudja, a mai
viszonyok között ostoba öngyilkosság volna, hanem hogy a hadsereget közelebb
vigye a néphadsereg ideáljához s a sok kidobott millió fejében a produktív
nemzeti erõk szolgálatába hajtsa. Ma már egy kissé iskola ugyan minden állam
hadserege, de Franciaország az elsõ, mely kimondottan, tervszerûen nevelõ
szerepet adott a hadseregének. Ezért érdemes a feljegyzésre s az okulásra a
francia hadügyminiszter rendelete.
Budapesti Hírlap
1904. augusztus 24.
|