|
[Nizzából írják
lapunknak:]
A
francia Riviéra napsugaras városa irodalmi ünnepet ült. Akire a nizzaiak
emlékeztek ez ünnepen, az nem valami provinciális híresség, hanem egy költõ
asszony, kivel két nagy literatúra is büszkélkedik: Sasserno Ágota Zsófia. Egy
irodalmi monográfus annak idején nizzai Szaffónak keresztelte el ezt a nagyon
érdekes lelkû nõt. Azóta a nizzaiak fanatikusan ragaszkodnak e címhez.
Desbordes-Valmore asszonynak ismeri õt a világirodalom. Sasserno Ágota Zsófia
1814-ben született. Az apja nagyrangú francia katonatiszt volt a híres Massena
oldalán. És 1860-ban halt meg. Negyvennégy éve már. A boldogtalanság
predesztinált leánya volt a csodaszép, mély érzésû, álmodozó poéta-asszony.
Poéta-lelkének termését nem kisebb emberek dicsõítették, mint Chateaubriand,
Hugo Victor, Dumas, Lamartine. Mikor összegyûjtött írásai megjelentek: Egy olasz asszony francia versei,
Sainte-Beuve megerõsíti e nagyok nagy véleményét Desbordes-Valmore asszonyról,
Károly Albert király, Mária Krisztina, Victor Emmánuel, a génuai herceg stb.
kegyeltjérõl. Megkoszorúzták a lyoni császári akadémián, Turinban, a béziers-i
költõ-versenyen. És õ dalolt. Vágyairól, álmairól s a hazáról, a
függetlenségrõl, az olasz hazáról, az olasz függetlenségrõl. Mikor Garibaldi
felesége három kis gyermekével, Menottival, Terézzel és Ricciottival Nizzába
került, Desbordes-Valmore asszony így énekelt a számûzött asszonyról:
Szegény számüzött
nő!… Gyöngéd és büszke lélek!
Fehér magnolia! A szent hazától távol
Hervad a mi egünk égető sugarától,
S gyöngéd, hű társnak csókjától föl nem éled…
Egyik
legbecsesebb mûvét, a Könnyek és mosolyok
címû kötetét a piemonti hölgyeknek ajánlotta 1856-ban. Szívében, lelkében,
egész valójában, olasz nõ volt, piemonti nõ a nizzai Szaffó. Vallásos és hazafias verseinek mélységességében,
forróságában, érzelemvilágának egész föltárulásában, utódja a nagy provánszi
trubadúroknak. Imádója a természetnek, mely olyan sugaras, színes és gazdag
Nizza táján. A természetrõl írja:
Mi olvasunk egy
könyvben, melyben mások betüznek,
Mi és csakis mi értjük a szent titkoknak titkát,
Melyet fátyol alatt tart Isten és a Természet
Nekünk nyujtván csak nyitját.
A
nizzaiak ezt a poéta-asszonyt ünnepelték most. Egy kis fölolvasó-ünneppel,
újságcikkekkel. Ez ünnepséggel véletlenül egy idõben egy könyv is jelent meg.
Montesquiou-Fezensac gróf akart egy könyvvel áldozni Desbordes-Valmore asszony
emlékének. Talán a százéves fordulón, tíz év múlva általánosabb emlékezés száll
Sasserno Ágota Zsófia, a nizzai Szaffó
tiszta, nemes, fennkölt szellemárnyéka felé.
Budapesti Hírlap
1904. október 10.
|