70. EURÓPA LEGGYORSABB VONATA

Európa leggyorsabb vonata november 3-ika óta Párizs felõl robog Napfényországba, a sugaras Riviérára. Eddig Párizstól Mentonig, vagy vissza, szinte húsz órát tartott az utazás, s mindig magába foglalt egy éjszakát. Ma már tizenhárom óra s ötven perc alatt, reggeltõl estig, Párizsból Nizzába ér a napsugárra szomjúhozó utas.

Az új vonat esemény a közlekedés terén és nemcsak gyorsaságával, de egész berendezésével pél­dakép lehet. Úgy a lokomotívjait, mint a kocsijait az új gyorsasághoz építették, mely annyi­val figyelemreméltóbb, mivel a befutott vasúti pálya Párizstól a Riviéráig nagyon változó magasságú.

A Paris-Lyon-Méditerranée-társaság úri jóvoltából a máris híres Côte d’Azur Rapide-dal mentem le a minap Nizzába. A kontinens leggyorsabb vonata ez. Tizenhárom óra s ötven perc alatt futja be 1090 kilométeres útját nagyon változó, néha szinte veszedelmes pályán. Olykor százhúsz kilométeres gyorsasággal száguld a Côte d’Azur Rapide, ami egy kicsit a szó teljes értelmében szédületes gyorsaság nekünk, európaiaknak. Az étkezõ kocsiban bûvészkedni kell a villával, késsel. A kocsiablakokra fatáblákat kell húzniok azoknak, akik hajlandósággal bírnak a tengeri betegségre. Ehhez a nyargaláshoz szokni kell. Lehet, hogy pár év múlva már lassúnak ítéli ezt a száguldást a minden gyorsasághoz hozzászokó modern utas. Ma még elegen vannak, akik nem mernek utazni a Paris-Lyon-Méditerranée új vonatával.

Akad azért elég utas. Párizsban három nappal elõbb kell már gondoskodni helyrõl, aki a Côte d’Azur Rapide-dal akar utazni, s visszafelé már Mentonban félig megtelik az új vonat, mely Párizs és Menton között közlekedik hetenkint hatszor.

Az új vonat persze keveset stációzik. Kétszer cserél mozdonyt. Ez is gyorsan megyen. Egy-két percig áll a legnagyobb állomásokon. És nyargal tovább. Kilenc órakor reggel indul el Párizs­ból, s este tíz óra és ötven perckor Nizzában van. Vissza félkilenckor reggel indul Nizzából, s este tíz óra és húsz perckor érkezik Párizsba.

Érdekes volt az extra-rapide elsõ útja. A Paris-Lyon-Méditerranée fõtisztviselõi s a sajtó képviselõi próbálták ki az új vonatot. Nagy bankettek voltak Nizzában, Monte-Carlóban, s vidám volt a legelsõ utazás mindenképpen. A vonatvezetõ mérnök azonban annyira ideges volt s annyira félt menetközben az új rekord sikere miatt, hogy a vonat gyorsabban érkezett be majdnem egy félórával, mint kellett volna. Ami akkor nem volt olyan nagy baj, s azóta félpercnyi pontossággal jár már az extra-rapide, melyet a Wagonlits-társaság kezdeményezett voltaképpen, s a társaság képviselõje gúnyolódott is egy kicsit a banketti beszédek során, hogy milyen nehezen reformálnak az európai vasútakon, s mikor õk annak idején az étkezõ és hálókocsikat akarták itt bevezetni, olyan rémüldözésre találtak, hogy már-már feladták volt a tervüket. És íme ma már étkezõ s hálókocsik nélkül alig teszünk nagyobb utat, s már van egy európai vonat, mely útja némely szakán százhúsz kilométeres gyorsasággal repül.

A leggyorsabb európai vonat szinte luxus-vonati berendezésû. Hatalmas lits-salon, szalon- és étkezõkocsikkal. Az ára annyi, mint a többi gyorsvonaté. Csak a helyek fenntartásáért kell két-két frank különdíjat fizetni.

A Paris-Lyon-Méditerranée összes gyorsvonatai egy-két év múlva alighanem mind el fogják érni az új vonat sebességét, s bizonyos, hogy a Paris-Lyon-Méditerranée példája sarkalni fogja az összes nagyobb, európai vasúttársaságokat. Mikor az extra-rapide legelõször Nizzába érkezett, az amerikai indulóval fogadta egy zenekar, amivel az amerikai gyorsaságnak akart elmésen hódolni Ám ez az amerikai gyorsaság nagyon hamar európai lesz s amilyen jó tanítványainak látszunk a vasút terén Amerikának, nemsokára az amerikai vasutasok járnak tanulni Európába.

Budapesti Hírlap 1904. november 25.