83. AZ AUTOMOBIL, A SZÍNHÁZ ÉS A KÖNYV

Párizs, dec. vége.

Karácsony második napjáig tartott a hatalmas, párizsi automobil-kiállítás. Akinek szerencséje volt a tombolán, most gépkocsin száguld. Lám az automobil is népszerûségre vergõdik - a hazárd jóvoltából. És alapjában mégis, jósokáig még, nagyon elõkelõ burzsoá-sport lesz az automobil. A reklám-szociológusok szerint ugyan ez fogja a föld képét végre alaposan s áldóan megváltoztatni. Hogyan és mikor azonban? És csakugyan?

A párizsi színigazgatók és könyvkereskedõk különös véletlenbõl, egy idõben s egy értelemben azt mondják, hogy csakugyan.

Carré Albert, a párizsi Opéra-Comique igazgatója, egyike a legzseniálisabb színházvezetõknek. Ez a Carré Albert néhány nappal ezelõtt, a párizsi automobil-láz tetõpontján, azzal a váratlan vészkiáltással állott elõ, hogy a színházaknak védekezniök kell - az automobil ellen. És ez nem tréfa. Carré Albert megmagyarázta. Elõkelõ színházi publikumát figyelte állandóan az automobil-sport divatja óta, s megállapította egyszeregyként, hogy az automobilozó publikum elvész a színház számára.

Szó sincs róla. Nem az automobil csinálja ezt csupán. A vonatok, az egyre gyorsabb vonatok is megteszik a magukét. De az eredmény mégis csak az, hogy a drágább, legdrágább színházi helyek publikuma fogy, egyre fogy. Egy kényelmes pénzes és unatkozó párizsi családnak eddig egyetlen mentsvára volt a kellemetlen télre, melyben utazni is bajos, a téli bérlet valamelyik színházban. Sõt tavasszal is, a színház volt minden azoknak, akik Párizsban vannak. De most? Az automobilozás: mánia. Némelyiknél a pénzt is elvonja más céloktól. A pompás francia utakon hipp-hopp, az ember ott terem, ahol akar legújabb rendszerû automobilján. A Côte d’Azur Rapide és társai is minden kényelemben s a leggyorsabban ragadják ki az embert Párizsból egy más vidékre. Aztán ez a lázas, ideges kor egyébként is utazásra ösztökél mindenkit. Idegenekre, hazárd-vendégekre pedig nem építheti egy színház sem az egzisztenciáját. Carré tehát azt tanácsolja, hogy minden elõrelátó színház idejében védekezzék, s neveljen magának új közönséget azokból a tömegekbõl, amelyek eddig távolabb voltak a színháztól. Ezért akarja Carré a népoperát is megcsinálni. Ez volna a közönségnevelõ-iskola. A színházak szocializálódjanak. Szállítsák le, s lehetõleg uniformizálják a helyárakat.

Carré vészkiáltását ismételik más színházi emberek is. A közlekedési eszközök szédületes arányú fejlõdésével számolniok kell a színházi embereknek is.

A könyvkiadók és könyvkereskedõk esete szintén szóról-szóra ez. Most a karácsonyi könyv­vásár idején egyre zúgolódnak, panaszkodnak, hogy nem kell a könyv. Õk is az automobilt okolják, a modern közlekedést. No és õk még természetesen az újságokat s revüket is.

Egy francia újságíró most rájuk olvassa, hogy panaszuk százhuszonhárom éves. Százhuszon­három év óta szinte minden decenniumban siránkoztak a könyv szomorú sorsa miatt, s a gyógyítószer mindig ugyanaz volt: le kellett szállítani a könyv árát.

Úgy áll a dolog, hogy a francia könyvek átlagára már talán a jövõ esztendõre kisebb lesz. A francia könyvkiadók a Carré színházi receptjét írják át saját használatukra: õk is új közönséget akarnak hódítani.

És mindez az alatt a jelszó alatt történik, hogy az automobil ellen kell védekezni. Ha nem is így van egészen, de sok igazság van benne. A modern közlekedés valóban a föld képének megváltoztatását ígéri.

Budapesti Hírlap 1905. január 1.