|
Larroumet
Gusztáv, a párizsi „Temps” rettegett színikritikusa ugyancsak sok borsot tört
Molière háza tagjainak orra alá. Esztendõkön keresztül írt a
„Théâtre-Français”-rõl igazságosan bár, de minden elnézés nélkül. Egyike volt
azoknak a fehér hollóknak, akik a kritikát el tudják választani a
pajtáskodástól. Míg élt: sokan gyûlölték, mióta meghalt, mindenki kibékült
emlékével. Lehet, hogy kegyeletes érzésbõl, de inkább talán önzésbõl. Egy erõs
pennájú kritikussal kevesebb: mindig jót jelent a színmûvész urakra és
hölgyekre. A rettegett Larroumet ma már annyira közkedveltté lett a
„Théâtre-Français” tagjai körében, hogy szívesen csatlakoznak ahhoz a
mozgalomhoz, melynek célja egy Larroumet-szobor felállítása. A
„Théâtre-Français” közelében, Sarcey szobra mellett akarnak emléket állítani
Larroumetnek és a színház sociétairejei lelkes buzgalommal adakoznak a
kritikus szobrára. A halott kritikus
szobrára, akinek kezébõl kihullott a toll, mely néha - dorong is volt.
Pesti Napló 1904.
március 20.
|