|
Mulatságos
és különös színházi affér foglalkoztatja most Párizs irodalmi és színházi
világát. Louis Forest, a szellemes és ismert nevû újságíró és Henry Dumay, a
kevésbé szellemes és kevésbé ismert drámaíró a hõsei ennek a történetnek,
melynek a csattanóját valószínûen bírósági ítélet fogja adni. Forest és Dumay
együtt megírták „A kis milliárdosnõ” címû darabot, azaz hogy annak csak három
felvonását, miután abban is megállapodtak, hogy még egy negyedik felvonás is
következik. A három felvonást felolvasták Devalnak, az „Athénée-színház”
igazgatójának, aki el volt ragadtatva a darabtól és azt menten el is fogadta
elõadásra. Most következik pedig a tragédia, vagy ha úgy tetszik, a komédia.
Deval egy négy felvonásos darabot fogadott el elõadásra, Forest és Dumay
azonban idõközben - összevesztek egymással: úgy hogy mind a ketten -
külön-külön - megírták a hiányzó negyedik felvonást. Minthogy egyikük sem akart
a másik javára lemondani, a darabot pedig lehetetlen volt két negyedik felvonással színrehozni, elhatározták, hogy az ügyet
zsüri elé terjesztik. A zsüri, hosszas tanácskozás után, a Forest negyedik
felvonását ítélte jobbnak, de salamoni bölcsességgel azt is kimondotta, hogy a
negyedik felvonás mindenképpen felesleges és a darabot a harmadik felvonással,
sõt elõbb is be lehet fejezni. Forest, követve a jó tanácsot, a harmadik és
negyedik felvonást összevonta, és a három felvonásos darabot újból Deval elé
terjesztette. Nem így Dumay: õ fittyet hányt a zsüri ítéletére és kijelentette,
hogy ragaszkodik a negyedik felvonáshoz, sõt kizáróan az õ negyedik
felvonásához. Erre aztán a párizsi szerzõk egyesületét kérték fel, hogy döntse
el a vitás ügyet. Capus Alfréd elnökletével össze is ült a szerzõk egyesülete,
de egyebet nem tehetett, mint hogy Forest iránt érzett meleg rokonszenvének
kifejezést adott. Az utolsó szó most a bíróságot illeti meg, mert Dumay most
már a törvényhez fordul a maga negyedik felvonása érdekében. Az is
nyilvánosságra jutott, hogy mi az oka annak, hogy Dumay annyira ragaszkodik a
maga silány munkájához; Yahne kisasszony, az „Athénée-színház” mûvésznõje, aki
a címszerepet fogja kreálni a vitás darabban, elolvasta a Dumay negyedik
felvonását és az annyira megnyerte a tetszését, hogy menten egy csodálatos és
drága ruhát rendelt erre a felvonásra. Ennek a ruhának pedig szerepelnie kell
„A kis milliárdosnõ”-ben, mert különben, Dumay szerint, az egész darab nem ér
semmit. Úgy látszik: a ruhával együtt sem érhet sokat!
Pesti Napló 1904.
április 2.
|