96. A FRANCIA SZÍNPAD

[Párizsból írja levelezőnk:]

A legérdekesebb az a jelenség, hogy minduntalan politikai és társadalmi kérdések csatatere a francia színpad. Az árja és zsidó fajták összebékíthetõségének lehetõségét, vagy lehetetlen­ségét ez idõ szerint majdnem féltucat darab vitatja a francia színpadokon. Más szociális, vallási és politikai problémákat tárgyal ismét egy féltucat színmû. Mindez Franciaország mai nagy forrongását jelzi. A francia írók és színházi emberek, kiknek nagy része nemrégiben sötét jóslásokat adott a színpad jövõjérõl, most arról tanakodnak, helyes-e a mának, az aktualitás­nak ez a térfoglalása a színpadon s hogy szabad-e a színpadot kiszolgáltatni politikai és társa­dalmi agitációnak? Legnagyobb részük úgy vélekedik, hogy igenis szabad. A szerelemnek, végzetnek és halálnak azért ezután is meglesznek a maguk színpadi költõi - írja egy francia esztétikus - de a politikai és a társadalmi problémák fölkarolásával most már a színpadi hatalom, ez a nagy hatalom is részt vesz a jövendõ formálásában. S ez nagy és hasznos fordulat. Nem kevésbé érdekes dolog az sem, hogy az agitáló daraboktól eddig a cenzúra mentette meg a francia színpadokat. De egyidejûleg a cenzúra ügyébõl is probléma lett. Köztársaságban ilyen intézmény - írja egy francia író - hogy keményebben ne szóljak e régi kérdésrõl: legalább is szégyen. De valójában az a helyzet, hogy egy-két év óta a francia cenzúrának nincs hatalma s most egyre-másra kerülhetnek színre az aktuáliserejû, agitáló, néha pamfletszerû, többnyire tendenciózus színdarabok, s okosabb és jobb ómenek híján sokan ettõl a jelenségtõl várják a francia színpad megújulását.

Budapesti Hírlap 1904. április 9.