[Párizsi
levelezőnk írja:]
A
francia sajtónak nagy eseménye van. Megjelent az elsõ száma egy új, nagy
politikai napilapnak a „L’Humanité”-nek. Egy új lap megindulása egymagában nem
volna esemény Párizsban, hol sûrûen születnek s múlnak ki lapok. De az új lap
harcias szociáldemokrata lap, a szociális forradalom és kifejlõdés siettetõje
akar lenni, s a lap politikai vezére Jean Jaurès. A lap politikai munkatársai
Aristide Briand, Eugène Fournière, René Viviani, Allemane, Louis Revelin stb.
Az irodalmi munkatársak sorában Anatole France, Octave Mirbeau, Abel Hermant,
Jules Renard stb. állnak. A lapnak rendes külföldi levelezõi vannak. Ausztria-Magyarországban
Friedrich Hertz bécsi publicista a „L’Humanité” levelezõje, akinek tollából már
az elsõ számban jelent meg egy bécsi levél s e levélben Magyarországról is -
majdnem öt sor. A „L’Humanité” aggresszív lap s éppen nem kesztyûs kezû. Most,
mikor a legkülönbözõbb irányú párizsi lapok vetélkedtek az orosz barátságban,
valósággal istenkísértés számba megy az a hang, mellyel Oroszországról s az
orosz-japáni háborúról szól a Jaures lapja. »Vigasztalódjanak a szent
Oroszország barátai - írja egy helyen a „L’Humanité”. Hogy a
„Petropavlovszk”-ot nem japáni, hanem orosz tengeri akna robbantotta föl és
süllyesztette el, ez is éppen azt bizonyítja, hogy Oroszország a tengeren is
fölényben van Japánnal szemben.« Egy másik helyütt a „L’Humanité” kifigurázza
oroszbarát laptársait s a következõ legújabb hírt közli: „Egy negyedórával
halála elõtt Makarov tengernagy még életben volt.” A lap aztán egy külön
cikkben kifejti, hogy a szocialisták általában a legfájdalmasabban szemlélnek
minden háborút, mert a háború haladásellenes, inhumánus és késlelteti a
demokratikus fejlõdést és forradalmat, de a jelen háborúnak talán mégis lesz
annyi haszna, hogy a cárizmust meggyöngíti, s Oroszország népét közelebb viszi
a szabaduláshoz.
Pesti Napló 1904.
április 24.
|