|
Különös,
mulatságos és megható kis históriát beszélnek el párizsi újságok. Volt a
francia fõvárosban egy tudós professzor, a klasszikus nyelvek diplomás tanára,
aki azonban sehogy sem tudott a diplomája mellé állást is keríteni. Sok éven át
mint instruktor kereste meg a száraz kenyeret, de azután a növendékekbõl is
kifogyott: gondolt hát végre merészet és szomorút, ha katedra nem akad, jó lesz
a - bak is, a klasszikus nyelvek tanára a diplomával a zsebében fölcsapott -
kocsisnak. Így legalább nem hal éhen és - gyalog sem jár. A bakon azonban nem
volt elsõ eminens, mint annak idején az iskolában, egy kicsit szórakozott is
volt, egy kicsit - goromba is volt: szóval, sûrûn akadt baja a rendõrséggel. Ilyenkor
a vén tudós kocsis azzal könnyített a lelkén, hogy kegyetlenül leszidta az
akadékoskodó rendõrt - görögül, vagy latinul. Latinul, görögül ugyanis még a
párizsi rendõrök sem tudnak. A múlt héten azonban sajátságos dolog történt. A
tudós kocsisnak megint baja akadt egy rendõrrel, a szokáshoz híven, amiért
fölírta, ezt is kegyetlenül leszidta a klasszikus Hellász nyelvén. A szegény
öregnek azonban majd leesett az álla, mikor a rendõr mindazt, amit neki görögül
kívánt, azonnal visszakívánta neki - ugyancsak kifogástalan görög szóval. Hogy
leszidták egymást, a két ember - egymásra bámult. Azután bemutatkoztak
egymásnak. Kiderült, hogy diplomás tanár volt - mind a kettõ. Nemcsak a kocsis,
hanem a rendõr is. Hogy elnevették-e magukat, vagy sírva fakadtak-e: ezt már
nem írják meg a párizsi lapok.
Budapesti Hírlap
1904. május 4.
|