|
A
mai francia kormánynak Delcassé külügyminiszter a legnépszerûbb tagja. A
forrongások, sok gyûlölködés és harcok közepette Delcassé az egyetlen francia
politikus, ki szinte érintetlen, általános nagy becsülésben, magasan áll a
pártharcok és politikai tusák fölött. Népszerûsége egyre nõ. Oroszországi
szerencsés missziója, a francia-angol egyezmény, az olasz-francia barátkozás a
Delcassé legújabb diadalai, s a francia közvélemény még nagyobb dolgokat vár
Delcassé ügyességétõl és szerencséjétõl. Legtöbb joggal a sajtó büszke a
népszerû miniszterre, mert Delcassé mint újságíró
kezdette pályafutását. De nem az mutatja a Delcassé karrierjét, hogy
újságíróból miniszter lett. Ez a karrier ma már nem ritkaság. Delcassé
karrierjét az teszi nevezetessé, hogy szinte csodálatos a népszerûsége, hogy
mindenki hite szerint pályája még emelkedõ lesz, s hogy voltaképpen Delcassé
még ma is újságíró. Sikereit újságírói kvalitásának köszönheti s annak a
körülménynek, hogy minden párt sajtóját úgy tudja dirigálni, hogy ezt maguk a
lapok észre sem veszik. A francia-angol egyezmény megkötése elõtt például, a
tárgyalások ideje alatt, holott azokról az egész francia közvélemény tudott,
még a nem nagy komolyságú bulvár-lapok sem írtak semmit, mert Delcassé
meggyõzte õket, hogy országos és nemzeti érdek hallgatást parancsol a
tárgyalások befejezése elõtt. Hasonlóképpen tudja az õ nagy nemzeti és
politikai céljaira mindig biztosítani a sajtó óriás hatalmát. E mellett
személyesen is a legjobb viszonyban van az újságírókkal. Rendkívül
szeretetreméltó s szinte túlontúl szerény ember Delcassé miniszter. Most Loubet
római útja után éppen a Delcassé dicséretét zengi mindenki, s a lapok
fölelevenítik Delcassé életének forduló, nagy eseményét. Ezelõtt huszonöt évvel
Gambetta lapjának, a „République Française”-nek volt kiváló munkása és roppant
szerény dolgozó társa. Gambetta fölismerte a fiatal újságíró tehetségét, s azt
tanácsolta neki, hogy vesse rá magát a külpolitikai kérdések tanulmányozására.
A tanács szerencsés volt, szerencsés volt Delcassé is, ki a tanácsot
megfogadta, s mindenesetre szerencsés volt Franciaország is, mert Delcassénél
õszintébb híve a békének nincs.
Budapesti Hírlap
1904. május 5.
|