[Párizsból írják
nekünk:]
A
szocialisták legszebb, legszédítõbb teóriáit kegyetlen világossággal semmisíti
meg az elõtörtetõ való élet. Már maguk a szocialisták is azt vallják, hogy ha
lesz valaha szocialista állam, egészen más lesz az, mint amilyennek a
szocialista próféták eddig elmondták. Ez idõ szerint Franciaországban, ahol a
szocialisták tudvalevõleg már a kormányhatalomban is osztozkodnak, éppen
legfontosabb doktrinájuk agyonmorzsolását kell szemlélniök a szocialistáknak.
Ez a doktrina az állami mindenhatóság doktrinája, s egy nagyon csekélynek
tetszõ momentum indította meg a küzdelmet az ellen az irány ellen, mely az
állammal ki akar sajátíttatni mindent s állami kézbe és kezelésbe akar juttatni
mindent. Párizsban ugyanis a telefon
állami intézmény és sehol a világon annyi jogos panasz nem illetheti a
telefont, mint Franciaországban. Telefon-botrány telefon-botrányt ér, s csak a
közelmúltban, napokig hosszú hasábokat írtak a lapok Sylviac kisasszony, egy
csinos párizsi színésznõ afférjérõl. A kisasszony nemcsak nem kapott összeköttetést
egy sürgõs beszélgetésre, de mivel a telefonos kisasszonynak szemrehányást
tett, elvették a telefonját is. A telefon állami intézmény lévén, hatóságnak tartja magát minden
telefon-büró. Annyi botrányt okozott már a telefon, hogy a párizsiak a legkomolyabban
megalakították a telefon-elõfizetõk védõ ligáját. Egy igen neves szocialista
publicista is beleszólott a telefon miatt indult nagy disputába, s bevallotta,
hogy nincs más tennivaló, mint megtörni az állami monopóliumot s a
magánvállalatok konkurrenciájától várni a közönség nagyobb kényelmét. Tehát
egy szocialista is kénytelen belátni, hogy az állami kezelés nem okvetetlenül a
legdicsõbb dolog. Egyébként meglehetõsen nyomorúságos az állapot
Franciaországban mindenütt, ahol az állam adminisztrálja a nagy közönséget
szolgáló intézményeket. Néhány lap éppen most indított hajszát a francia
postahivatalok ellen, melyek piszkos odukban, kevés személyzettel, hanyagul
végzik a dolgaikat s melyek igazán szégyenére válnak Franciaországnak. A
francia vasutak legnagyobb része privát-vállalatok kezében van, s a francia
vasutak nem éppen minta-vasutak, de a franciák meg vannak róla gyõzõdve, hogy
állami kezelésben még mizerábilisabbak volnának a vasuti viszonyok. A francia
kormánypárti lapok között is akad nem egy, mely tiltakozik a szocialista állam
felé haladás, az állami kisajátító mánia ellen, s mely gúnyosan rajzolja meg
azokat a gyöngy-állapotokat, mikor a pékség, a limonádégyártás és minden állami
monopolium lesz, föltéve, hogy a szocialistáknak igazuk lesz. De úgy látszik,
hogy maguk a szocialisták is kezdenek megijedni az állami szocializmustól és a
szocialista államtól. Mindenesetre érdekes dolog, hogy ez éppen
Franciaországban esik meg, hol a szocialisták már a kormánygyeplõig eljutottak…
Budapesti Hírlap
1904. május 12.
|