|
[Párizsból írja
tudósítónk:]
Hadakozás
a nyárral: a párizsi színházaknak is ez a legnagyobb föladata mostanság. E
közben közzéteszi a legtöbb színház a jövõ szezon mûsorát. Nagy és erõs a
verseny. Rengeteget igér tehát mindegyik múzsa-templom. Az ígéretek garmadájából
érdekes dolog világlik ki. A jövõ szezonban több idegen darabot fognak játszani
a párizsi színházakban, mint eddig éveken át játszottak. Azok a színházak
tudniillik, melyek a tröszt ismert ügye miatt hadilábon állanak a drámaírók
egyesületével, kénytelenek nagyrészben idegen darabokból összeállítani a
repertoárjukat. Az Antoine-színház pedig már ez évben is azt az irodalmi
irányzatot képviselte, hogy a külföldi drámairodalom jelesebb mûveit ismertesse
meg a francia közönséggel. Szerencsés ötlettel életre keltette a conférence-ok rendszerét is. Az idegen
írókról, darabjaik elõadása elõtt, a legelõkelõbb francia esztétikusok tartanak
elõadást. Noha már itt a holt szezon, egyik-másik színház bemutatótól sem
retten vissza. Így az Odéon-színház is két érdekes kis színmûvet adott elõ a
minap. A Porte-Caint-Martin-színház pedig, mely, mint jelentettük, Peréz Galdós
Elektrájával próbált egy kis háborúságot kelteni, most úgy szépítgeti a
balsikert hogy kommünikékben hirdeti nap-nap után, hányan veszekedtek, vagy verekedtek
össze a radikális és klerikális nézõk közül a tendenciózus spanyol dráma
egyik-másik kiélezettebb jelenetén. Egyébként a szezonzáró Grand Prix árnyéka
borul a párizsi színházakra is, s az ideiglenes program: átgázolni valahogyan a
nyáron.
Budapesti Hírlap
1904. június 14.
|