|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
Párizsban
föltámasztottak egy régi színházat. Ez a régi színház a Théâtre de Verdure.
Harmincnyolc esztendõvel ezelõtt tartották az utolsó elõadást e színházban,
mely a Bois-de-Boulogneban van, a Pré-Catelan-ban. Azóta fû nõtte be a gyönyörû
kis színház küszöbét, s a színházat befutotta egészen a folyondár. A legújabb
generáció egészen el is feledte, hogy ez az elhanyagolt, elrejtett épület
valamikor ragyogó esték színhelye volt. A Bois-de-Boulogne ez az elfelejtett
színháza 1860 táján épült föl Eugénia császárné szeszélyébõl. Tündérjátékokat
és regéket játszottak benne pazar, káprázatos kiállítással. Aztán kevésbé vidám
idõk jöttek, s a színházra csönd borult. Most fölfedezte s föltámasztja a
színházat a francia színháztörténeti társaság. A Henry Roujon, Sardou, Henry
Marcel, Claretie, Ludovic Halévy, Ginisty írókból álló bizottság buzgólkodik a
régi színház restaurációján. A Théâtre de Verdurebõl klasszikus színház lesz.
Olyan, amilyenrõl nálunk Jászai Mari álmodott, s programot is adott, mikor
Nagyváradon egy rögtönzött görög színpadon óriási sikerrel játszotta el
Elektrát. A Jászai Mari álma nem valósulhatott meg. Párizsban azonban
megcsinálták az antik mûvészetnek csarnokát. Valóságos virághajlék lesz a
császárné Trianonja, melyben harmincnyolc év után csillogó tündérmesék játszi
rímei helyett klasszikus jambus-sorok fognak csengeni a közönség felé. A
próbaelõadást a minap tartották meg. Mounet-Sully eljátszotta Szofoklesz
Ödipusz királyát, színre került azonkívül Bizet Arlésienne-je és a Manon opera
balettje, melyet a víg opera tánckara mutatott be. A színpadon a fák
virágfüzérrel tarkított lombozata pótolta a díszletet. A nézõtéren napernyõkkel
ültek a hölgyek. Senki sem érezte a kulisszák s a színházi külsõségek hiányát.
Budapesti Hírlap
1904. június 28.
|