130. A DOHÁNYZÁS ÉS AZ ÍRÓK

Most, hogy a sok irodalmi ünnep egymást éri Franciaországban, s írásban, szóban fölidézik az irodalom sok néhai óriásának alakját, felvetõdött egy különös kérdés: szabad-e az írónak dohányozni? Néhány tudós azt mondja, hogy a nikotin valóságos emésztõ mérge az irodalomnak, s akad olyan vélemény is, mely a nikotint valóságos döntõ erõnek hirdeti azok között, melyek az irodalom fejlõdését meghatározzák. E szerint bizony George Sand és halha­tatlan barátja, Musset is mérgezettek voltak. Mind a ketten szenvedelmesen dohányoztak. Banville, a költõ, azt írja George Sandról, hogy ez a zseniális asszony elbutult, mikor a cigarettát meg-megpróbálta megvonni magától. Hugo Viktor nem dohányzott, s azt hirdette, hogy a nikotin a gondolatokat álmokká változtatja. A nem dohányzó nagyok közül való: Balzac, id. Dumas, Michelet. Ellenben nagy nikotin kedvelõk voltak: Flaubert, Gautier, Sue, Augier, Byron, Taine stb. A párizsi újságok ez ötletbõl fölfrissítik Fleury Móric dr. esetét, aki a dohányzás ellen alakult egyesületnek a nagy irodalmi díját egy mûvével, melyben a nikotinnak az írókra és az irodalomra gyakorolt káros hatását fejtegette, - megnyerte. Mikor az egyesület igazgatója nagy örömmel sietett Fleuryhez, hogy a diadalról értesítse, alig tudott ennek a dolgozó-szobájába bemenni. Fleury javában szivarozott, a szobájában vágni lehetett volna a füstöt.

Budapesti Hírlap 1904. július 7.