|
Petrarcát
ünnepli mostanság a mûvelt világ. Az olaszországi fényes Petrarca ünnepek
mellett a hatszáz éves fordulót Németország, Magyarország, Franciaország stb.
irodalma is megüli. Érdekesebb Petrarca ünnep azonban aligha volt valahol, mint
a Párizshoz közeli Sceaux városkában. A provánszi irodalmi iskola, a félibrék iskolája, mely a trubadurok
nyelvét, a langue d’Oc-ot új életre
támasztotta, áldozott itt Petrarca emlékének, akit Provánsz félig-meddig a
magáénak mondhat, hiszen Petrarca költészete a provánszi költészetbõl fakadt ki
pompázva, mikor Provánszot szétdúlták a vallásháborúk, a valdisták üldözése.
Azok a félibrék, akik Párizsban élnek, évenkint tartanak provánszi nyári
ünnepet Sceaux-ban. Az idei nyári ünnepet Petrarca emlékének szentelték. A
provánsziak a maguk összejöveteleit, a régi, dicsõséges, dalos Provánsz
mintájára szerelmi törvényszék-nek
nevezik. Valamikor igazi király nõk, hercegnõk elnököltek e szerelmi
törvényszéken. Most is vannak királynõk, alkirálynõk, s udvarhölgyek. A
sceaux-i szerelmi törvényszéken, melyen több neves író vett részt, Boussaud
Yvonne kisasszony volt a királynõ. Elõször is megkoszorúzták Aréne Paul,
Florian és Aubanel Théodore provánszi költõk szobrait. Petrarcáról dicsõítõ
beszédet Gebhardt, a legújabb francia akadémikus mondott, kit a magukénak
tartanak a félibrék. Ezután Tornielli gróf, párizsi olasz nagykövet beszélt.
Mindkét beszéd mottója a francia-olasz latin-testvériség volt, melyet éppen
Provánsz szellemi élete fejezett ki a múltban, s képvisel ma is legerõsebben.
Az ünnepen a hagyományos virágjáték is megtörtént. Régi és új provánszi
verseket szavaltak. A pályanyertes költõket végül megkoszorúzták. A koszorús
költõk közt volt két poéta-kisasszony is.
Budapesti Hírlap
1904. július 12.
|