|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
A
francia cenzúra, mely az utóbbi években pihentetni kezdte a ceruzáját,
mostanában újra mûködik. Változtat, töröl, betilt. Legutóbb is két szerzõt
fosztott meg attól a reménységtõl, hogy darabja a lámpák elé kerüljön. Az egyik
darabot Haraucourt Edmond írta, a jónevû novellista, aki néhány hónap óta elõkelõ
állami szinekúrát kapott, a Cluny-múzeum õre lett. Haraucourt Bazin René, az
akadémikus regényíró egyik regényébõl csinálta a drámáját, melynek a címe
Oberlé. A darab Elzász-Lotharingia leigázásával foglalkozik, s a francia
lelkeknek a be nem hegedt sebét bizonyosan föltépegette volna, mert Haraucourt
tehetsége különösen az izgalmas és izgató jelenetek föltárásában erõs. A
cenzúra betiltotta a darab elõadását, s Haraucourt az állami hivatalnok
fegyelemérzésével törõdött bele darabja sorsába. „Én nem értek - így szólt - a
napi politikához. Delcassé külügyminiszter jobban tudja, hogy csöndes-e, vagy
zivataros-e az európai politika levegõje. Ha õ olyannak látja, hogy egy
színdarab képes volna nemzetközi bonyodalmat csinálni, akkor én elsõsorban jó
francia vagyok, ki nem akarom, hogy akármi kicsi komplikációnak elõidézõje
legyek.” Az Oberlé betiltása miatt nem lehetett tehát a cenzúrát támadni, mikor
az elsõsorban érdekelt, az író maga meghajolt a döntés elõtt. Ám annál nagyobb
a lárma egy másik színdarab, Monniot Boussole (Delejtû) címû darabjának a
betiltása miatt. Ez a darab a szabadkõmívesekkel foglalkozik, és keményen,
kíméletlenül ostorozza a francia szabadkõmíveseket. A cenzúra tömérdek
változtatást követel a darab írójától. E változtatásokkal értelmetlen
zagyvasággá válnék a darab, mert a cenzúra mindenütt kihagyatni akarja például a zsidó, a szabadkõmûves, a páholy
szavakat, s ezenkívül minden erõsebb kifejezést. Ezekbe a változtatásokba a
darab írója beleegyezni nem akar. A kultuszminisztert már három képviselõ
értesítette, hogy interpellálni fog a betiltott darabok miatt. A Haraucourt
darabja miatt is. Méltányoljuk a francia daraboknak politikai és társadalmi
okokból való cenzúráját. Csak arra vagyunk kíváncsiak, mikor fog ez a cenzúra
kiterjeszkedni az erkölcsi momentumokra is.
Budapesti Hírlap
1904. július 22.
|