|
Nagyon
szomorúan jellemzi a francia belpolitikai harcok elfajulását az utcanevek körül
való harc, mely most Párizsban, s csaknem minden nagyobb francia municípiumban
folyik, s melyet hetek óta pertraktál a sajtó. A francia községtanácsokat a
napi politika dirigálja, s a francia városokban könnyen hoz szenzációt egy-egy
választás, s a radikális és a klerikális községtanácsok hamar váltják föl
egymást. Az új községtanács azután rögtön olyan reformokhoz lát, mely a
hatalomról letolt pártnak fájdalmas, s a reformok között a legelsõ szokott
lenni az utca-nevek megváltoztatása. Elsõsorban ilyen okból akarja most Párizs
radikális községtanácsa a Batignolles-bulvárt Zola Emil nevérõl elnevezni. Ahol
a radikálisok jutottak uralomra, az mindenütt így történt. Viszont, ahol
klerikálisok az urak, ott õk törnek borsot az utca-keresztelésekkel a
radikálisok orra alá, s minden utca, amelynek a radikálisok fülének kedves neve
van, új nevet kap. Lyonban például a Zola-utcát Szent Gábor-utcának
keresztelték s a Jakobinus-utcát Király-utcának. Scheurer-Kestner, Zola s a
Dreyfus-ügy több néhai nagy szereplõjének a nevét sok utca veszítette el s
kapta meg viszont most Franciaországban. A pártok egymást szidják e kegyetlen
párttusa miatt, ám azért nap-nap után új utca név-botrányon épül a francia közvélemény.
Budapesti Hírlap
1904. július 29.
|