151. BELVIGO

[Párizsból írja levelezőnk:]

Belvigo orosz katona, s ez idõ szerint Franciaországban a nap egyik hõse. Azt állítja, hogy a kelet-ázsiai harctéren harcolt, japán fogságba került, megszökött, s veszedelmes kalandok után jött egy hajóval Marseille-ig. Belvigo most Nizzában idõzik. Ott födözte föl egy francia újságíró, ki az orosz katonával folytatott beszélgetésérõl szenzációs, hosszú cikket küldött lapjának Párizsba. Az oroszbarát újságban megjelent cikk szerint Belvigo szomorú dolgokat mondott az orosz hadseregben uralkodó állapotokról. A katonák szörnyû fáradságokat állanak ki, szenvednek, éheznek. Õ, Belvigo is, a japán fogságban lakott jól elõször. A francia újságíró megkérdezte:

- És bíznak-e a gyõzelemben az orosz katonák?

- A tisztek bíznak, de a katonáknak nincs semmi reménységük.

Ezt a Belvigót nagy veszedelem fenyegeti most. A cikk megjelenése nagy fölháborodást keltett az orosz titkos rendõrügynökök közt, akik Franciaországban is nagy számmal garázdálkodnak. Két rendõrügynök Nizzában fölkereste Belvigót, hosszasan vallatta és csak az interjuvoló újságíró akadályozta meg, hogy Belvigo most nincs útban Oroszország felé, ahol kegyetlen büntetés érné bizonyosan amiatt, amit a francia újságírónak mondott. Az újságíró táviratban kérte föl lapját, hogy keljen a szegény orosz dezentor védelmére, s hívja föl a kormányt, hogy az orosz titkos rendõrügynökök garázdálkodását akadályozza meg. A lap, bár orosz-barát, mégis fölháborodva ad hírt Belvigo üldözésérõl. Annyi bizonyos, hogy Belvigo aligha térhet vissza orosz hazájába. Az orosz titkos rendõrügynökök franciaországi szereplésé­vel különben újabban sokat foglalkoznak Robertinek, a Párizsban élõ kiváló orosz tudósnak a nyilatkozatával [kapcsolatban] akit, mint egyszer már jelentettük, csak a francia írók és tudósok kegyelmi kérvénye mentett meg egy cári ukáz könnyen sejthetõ következményeitõl. Roberti Plehve haláláról nyilatkozva, ezt mondta:

- Nincs a földkerekségnek olyan darabja, ahol orosz ember biztonságban legyen, s ne kelljen félni a cár kémeitõl, ha szabadon mer beszélni és írni.

Budapesti Hírlap 1904. augusztus 9.