|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
Most
volt a francia dekorálás ideje, melyet a demokrata köztársaság érdemes polgárai
mindig szívrepesve lesnek. Különösen a piros szalagok okoznak kellemes és kínos
emóciót. Mindenféle polgári hivatásra jut néhány becsületrend-jelvény. A
harmadik köztársaság divatba hozta, hogy a tömeges dekorálás során rendesen
három lelkészt is szokott fölékesíteni: egy plébánost, egy protestáns
lelkipásztort s egy rabbit. Az idén azt beszélték, hogy katolikus pap nem kap
kitüntetést. A kormány fél, hogy a jelen szituációban, az egyház és állam
harcának kitörésekor minden katolikus pap visszautasítaná a kormány
kitüntetését, s így a kormány meg sem próbálkozott vele. Ám nem így történt. A
francia kormány talált egy érdemes öreg katolikus papot, kit boldoggá tett
azzal, hogy a becsületrend lovagjává nevezte ki. Gril címzetes kanonok az, a
Notre-Dame plébánosa. Hetvenhat éves aggastyán. Egyszerû, nagyon jámbor, munkás
és szentéletû pap. Dicsekedve mondta egy újságírónak:
-
Bourgueil-bõl való vagyok, s ez a városka most már két becsületrendes papot
mondhat a magáénak: a tours-i érseket s az ön alázatos szolgáját.
Régi
világból való ember Gril kanonok. Az új idõk szenvedelmeit nem érti. Õ híve a
konkordátumnak, alázatos gyermeke az egyháznak, de tisztelõje Combes-nak is -
mint mondja. A kitüntetett lelkipásztor Benoit-Leenhardt cette-i református
pap, hetvenöt éves. Cette-ben kevés protestáns él, de van egy szanatórium,
melynek évenkint átlag 800 protestáns betege van. Negyvenhét éve végzi itt
Benoit-Leenhardt a lelkek gondozását. Érdekes dolog, hogy rabbi ez évben
váratlanul nem jutott kitüntetéshez.
Budapesti Hírlap
1904. augusztus 18.
|