|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
M.
E. Tóbiás tudós néger férfiú, a legismertebb fekete bõrû szociológus, aki több
tanulmányt írt már az Egyesült-Államok nagy kérdésérõl, a néger kérdésrõl. Az
év nagy részét Párizsban tölti, s összeköttetést tart fönn a párizsi tudományos
körökkel. Most szenzációs cikket írt a párizsi Revue-be. Errõl a furcsa cikkrõl
még sok tudós szó fog esni. A néger tudós tudniillik azt állítja, hogy
Amerikában a fehér faj a
legkétségtelenebb hanyatlás útján van. Csak meg kell figyelni - írja Tóbiás -
milyen gyér hajúak s milyen gyorsan kopaszodók az amerikai fehérek és milyen
rossz fogúak. A jenkik már gyermekkorukban kopaszodnak, s foguk már szintén
gyermekkorukban rossz. Egy faj romlásának ez a legkétségtelenebb fiziológiai
jele. Megjósolja, hogy Amerikában a fiatal fajok, elsõsorban a négerek, lépnek
a kultúrában a hanyatló fehérek helyére. Számadatokat is hoz föl, s a többi
között rámutat arra, hogy mennyivel nagyobb százalék az öngyilkosok és õrültek
száma a fehérek, mint a négerek között. Ez a dekadencia azonban Tóbiás szerint
legjobban a mûvészetben és irodalomban látszik meg. Ötven esztendõ óta
intellektuáliter hihetetlenül hanyatlott a fehér Amerika. Az új amerikai
irodalom minden évben szomorúan igazolja ezt a növekedõ hanyatlást. A párizsi
lapok természetesen tréfálkoznak Tóbiás jóslatán, de a New York Herald párizsi
kiadása komolyan dühöng, s bizonyos, hogy az amerikai sajtó Tóbiás jóslatát
fölhasználja az amerikaiak néger-gyûlöletének növelésére.
Budapesti Hírlap
1904. augusztus 19.
|