[Párizsból írja
levelezőnk:]
A
volapük föltámadt, azaz hogy újra beszélnek, írnak a tudósok egy világnyelv
szükségességérõl. Grenoble-ban kongresszus volt az elmúlt héten, s a világ sok
részébõl összeseregelt tudósok egyhangúan úgy nyilatkoztak, hogy kívánatos
volna egy elfogadható világnyelvet teremteni, amelyen minden ország tudósai
megérthessék egymást. Egyik szónok megemlítette, hogy õ tíz élõ nyelvet beszél,
s mégis nemrégiben egy tudományos munkájában fönnakad, mert a szükséges
adatokhoz csak egy tizenegyedik nyelv segítségével juthatott hozzá. Egy másik
tudós utalt a meglepõen fejlõdõ fiatalabb kultúrájú népekre s kijelentette,
hogy nemsokára egy igazi tudósnak tizenöt nyelv is kevés lesz. Erre pedig kevés
egy emberélet, s mi marad a - tudományokra? Abban megegyeztek, hogy a
nemzetközi nyelv nem lehet sem latin, sem görög s még kevésbé lehet a már
szintén eltemetett volapük. Az
eszperantó-nyelvnek sok tudós pártfogója akadt. Hivatkoztak az eszperantó
sokasodó híveire is. Ám a gyülekezet mégsem foglalt állást az eszperantó
mellett. A nagy többség nem tartja elég gazdagnak, könnyen megtanulhatónak és
logikusnak az eszperantót. A grenoble-i kongresszus kimondta azonban, hogy a
világnyelv kérdését napirenden tartja, megoldásán dolgozik.
Budapesti Hírlap
1904. augusztus 27.
|