169. NEM KÉMKEDÉS, HANEM ZSAROLÁS

[Párizsból írja levelezőnk:]

Franciaországban gyakori mostanában a vádaskodás kémkedés miatt, melyrõl a leggyakrabban kiderül, hogy alaptalan volt. A sajtó egy része mégis kötelességének tartja minden héten leleplezni egy új kémkedést. A többi közt például az orosz-japán háború óta már néhányszor leleplezték a lapok, hogy Japánország hadi titkokat és terveket vásárol. Közben pedig sok szó esik arról, hogy Japánország meg akarja kaparintani Indo-Kínát, a franciák egyik legbecsesebb gyarmatát. Mindez esetekrõl aztán kiderült, hogy vagy az orosz-barátság érdekében gyártott kohol­mányok, vagy egyes zsarolók kísérletei. Néhány nap óta azonban a francia közvéle­ményt komolyan megtévesztette egy Lajoux nevû ember, volt ügynöke a francia hadügy­miniszternek. Lajoux, aki ismeri jól az orosz hadsereg viszonyait is, beállított egy francia újsághoz, s elõadta, hogy õt a japán követségen meg akarták vesztegetni, s tõle orosz és francia hadititkokat akartak vásárolni. Leveleket is mutatott s egy kérdõívet, melyet kitöltés végett állítólag a japán követségen kapott. E kérdõív bizonyítaná, hogy Japánország csakugyan Indo-Kína ellen készül. Az árulás díja nevetségesen csekély összeg, ezer frank lett volna. A lapok egy része nagy lármát csapott. Most aztán kiderült, amit a komolyabbak jóelõre láttak s amit most maga a francia hadügyminiszter tudat megnyugtatásképpen, hogy Lajoux, aki mozgalmas múltú férfiú, zsarolni akart. Ez a legújabb kémkedés-komédia azonban megérlelt egy régi és komoly tervet. Arról van szó, hogy Franciaország s esetleg a többi nagyhatalom is okuljon azon a meglepetésen, melyet Japánország szerzett a világnak az európai hadseregek kitanulmányozásával, s szüntessék meg azt a régi naiv diplomáciai szokást, hogy idegen államok katonai attaséi jelen lehessenek a hadgyakorlaton s így úgyszólván hivatalos kémkedés folyjék a hatalmak között. Ez az eszme olyan hódítást tett francia hivatalos körökben is, hogy esetleg Franciaország egymaga, még pedig rövid idõn belül, fölmondja ezt az ártalmas konvenciót, s lemond arról az örömrõl, hogy a hatalmak, esetleg ellenséges hatalmak attaséit hadgyakorlatain fogadja.

Budapesti Hírlap 1904. szeptember 2.