|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
Párizsban,
a Billancourt utcán, saját villájában, nyolcvanegy éves korában meghalt Deibler
Lajos Antal Szaniszló. Õ volt évtizedekig a francia igazságszolgáltatás halálra
szóló ítéleteinek végrehajtója. Magyarul hóhér, francia elkeresztelés szerint: Monszeur de Paris. Dijonban született
1823-ban. Asztalosmesternek készült. A hóhéri mûvészetben 1858-ban debütált
Algériában, 1863-ban átvette atyja örökét, ki rennes-i alhóhér volt. Mikor a
vidéki hóhérságot 1871-ben megszüntették, Deibler birodalma Rennes és öt breton
megye helyén egész Franciaország lett. Elõször elsõ hóhérsegéd volt. 1879-ben
fõhóhér lett s húsz éven keresztül élt annak a hivatásnak, mely ismertté tette
világszerte a nevét. A francia hóhér guillotine-nal dolgozik. Évtizedek alatt a
gonosztevõknek hatalmas sorát végezte ki. Ezek között voltak Ravachol,
Vaillant, Henry, Caserio anarchista gyilkosok is. Egy Carrara nevû
rablógyilkost végzett ki utoljára. A gyilkos beteges, kis ember volt s úgy
mondják, hogy meghalt még a kivégzés elõtt. Szívszélütés érte: akkor a lapok
nagy lármát csaptak volt, hogy Deibler halotton hajtotta végre az ítéletet.
Nyugalomba is ment ekkor a hóhér, s utódja fia, Deibler Anatole lett. Mióta
Deibler Lajos Antal Szaniszló nyugalomban élt, nevezetessége még egyre nõtt. Az
újságírók gyakran keresték föl, bár Deiblernek nagy diplomatákhoz méltó elvei
voltak a sajtóval s az újságokkal szemben. Friss és egészséges volt mindvégig.
Maga fõzte meg az élelmét, emlékiratain dolgozott vagy kisebb és nagyobb
kirándulásokat tett. Özvegyember volt. Felesége, Raseneuf, algériai hóhér
leánya, már régebben meghalt. Egy fiuk és egy leányuk volt. A fiú a mai
Monsieur de Paris. Nem volt hatalmas, vad külsejû férfiú, mint amilyennek a
romantikus képzelõdés a hóhért rajzolja. Jámbor, burzsoá megjelenése volt.
Naiv, egyszerû és takarékos, mint egy kis párizsi szatócs. A párizsi újságok
hasábokat írnak róla. Arcképét, autogramját közlik.
Budapesti Hírlap
1904. szeptember 11.
|