188. ÚJ NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS PÁRIZSBAN

Párizs, október

A nemzetközi kiállításokat nem tudják kipusztítani a legalaposabb és legkonzekvensebb csõdök sem. Az 1900-ik párizsi kiállítás jajai el sem némultak még, a st.-louis-i sikertelenségek híreivel telvék a világ hírlapjai, s Párizsban egy új kiállítás terve fõ a fejekben. Hírlap-ötlet volt, s komoly probléma lett belõle.

Egyik párizsi újságban arról esett szó a minap, hogy csekély tizenhat esztendõ múlva ötven esztendõs lesz a francia respublika, s hogy ezt majd akkor illenék nagyon megünnepelni. Például milyen helyén volna a jubileum alkalmából egy nemzetközi kiállítás. Így született az idea. Egy másik lap nemsokára azt jelentette már, hogy a jubileum és a kiállítás is meglesz 1920-ban.

A hivatalos és félhivatalos lapok kemény és kategórikus cáfolatot közöltek ekkor: kiállítás nem lesz. Tehát: jubileum - lesz. Egy-két nacionalista lap viszont a jubileum miatt csúfolódott. Áldomás ez a medvebõrre, vélték. Tizenöt év. Mi minden történhetik tizenöt év alatt Francia­országban? A kiállítás ideája azonban nekik is tetszett. Sõt ez az idea csodálatosképpen majdnem mindenkinek tetszik, s megeshetik, hogy a hivatalos körök maguk fogják nemsokára pártját a rájuk tukmált, de eltaszított ideának. Eközben pedig a jubileumról keveset is beszélnek. A kiállítást akarja csaknem mindenki. És miért várjunk 1920-ig? Ezt kérdik. Párizs minden tizenegy évben elbír egy kiállítást.

Ez érdekes dolog, hogy az angolok biztatják legerõsebben a franciákat. A párizsi angol kereskedelmi kamara elnöke úgy vélekedik, hogy egész Angolország támogatná a kiállítás tervét. Most már megvan az entente cordiale, s elmúlt az a hûvösség, melyet Anglia az 1900-iki kiállítással szemben éreztetett. De az összes külföldi kamarák pro nyilatkoznak. Még az amerikai is. Érdekes az amerikai kamara elnökének az a nyilatkozata, hogy az Egyesült Államok szívesen fizetik a kiállítások deficites millióit, mert a kiállítások morális és késõbb jelentkezõ anyagi haszna is megérik az áldozatot.

Sokan, különösen publicisták, azt hangoztatják, hogy Párizsnak meg kell õriznie nagy vonzóerejét a világra, s ennek egyik legjobb eszköze a nemzetközi kiállítások.

Még az opponálók is kiállítással hadakoznak - a kiállítás ellen. Egy részük azt kívánja, hogy kiállítás helyett nagy francia vásárt csináljanak, nagy részük pedig a régi Párizs keretében akarna egy speciális párizsi kiállítást.

A kereskedõk, iparosok mind újra remélnek, s mind nekivágnának egy új kiállításnak. És a nagyobb részük már 1911-re akarná megcsinálni. A francia republikánus kereskedelmi és ipari komité elnöke is amellett van, hogy nem kell a dolgot 1920-ig halasztani. Most bezárul a st.-louis-i kiállítás, megnyílik a liège-i. Azután Milánóban lesz nemzetközi kiállítás s utána talán mindjárt Londonban. A nemzetközi kiállítások sokasodnak, s ez szinte kötelességévé teszi Párizsnak az új kiállítás rendezését.

Ami pedig a harmadik köztársaság jubileumát illeti, azt vélik 1911 hívei - ünnepelje meg majd másként Franciaország - ha megéri ezt a dátumot - a harmadik köztársaság.

Hogy lesz-e, s meddig lesz köztársaság Franciaország, ez nem bizonyos s ez a politika dolga. Ellenben a kiállítást nagyon sokan akarják, ez bizonyos. És nem lehetetlen, hogy most már gyorsan meg fog érni egy 1911-iki, vagy 1920-iki párizsi kiállítás terve.

Budapesti Hírlap 1904. okt. 28.