|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
Réjane asszony, a franciák kissé
elkényeztetett mûvésznõje, most tért vissza amerikai körútjáról, s azzal
bosszantotta föl mindjárt a francia publikumot, amivel már jó egynéhányszor:
angol lapokban számol be útjáról s beszél jövendõ terveirõl. Ez egy kis
hazaárulás, s a párizsiak most egyszerre olyan három hazaárulóval
dicsekedhetnek, mint Bernhardt Sára, Réjane és Rostand. Bernhardt Sára egy
angol folyóiratban publikálja az emlékeit. Rostand pedig sikert ért új
darabjáról angol lapoknak adott legelõször értesítést. Ez is hozzátartozik a
franciák fölújult anglomániájához, s a francia sajtó joggal méltatlankodik,
hogy éppen író és mûvésznagyságok ápolják ezt a különös divatot. Réjane
asszonytól annál politikátlanabb volt ez az eljárás, mert õ nagy tervvel jött
haza Amerikából. Színházat akar csinálni. Ha van Sarah Bernhardt-színház, miért
ne legyen Réjane-színház is, gondolja õ. A színház valahol a Champs-Élysées
táján épülne, s a jövõ szezon elején nyílnék meg. Réjane lesz a színház
csillaga és direktora egy személyben. A Réjane-színházat úgy szidják máris,
mintha készen volna. Ám Réjane asszony eltökélte magát, s így a párizsiaknak
van egy érdekes színházi témájuk és az a szinte bizonyos reményük, hogy a
Réjane-színház állani fog.
Budapesti Hírlap
1904. október 31.
|