196. KUROKI ÖCCSE ÉS EGY OROSZ MESTERLEGÉNY

[Párizsból írja levelezőnk:]

Különös két esetet hozott össze egy napon a párizsi rendõrség krónikájában a véletlen. A rendõrök bekísértek egy fiatal japánt, Ojama Viss-ének mondta magát. Vidám és hangos nótázást csapott éjnek idején a bulváron, s amikor a rendõrök megintették, alaposan leszidta õket. A rendõrségen nagyon lecsöndesedett a vidám és elegánsan öltözött japán ifjú. Szégyen­kezve vallotta meg, hogy nem szokott soha inni, de az éjjel alaposan bepezsgõzött.

- Kuroki generális unokaöccse vagyok. Nemrégen jöttem Párizsba, hogy kémiai tanulmá­nyaimat folytassam. Nagyon szégyenlem a dolgot s ígérem, hogy nem adok többet dolgot önöknek.

Mindezt írásaival igazolta a japán ifjú. A rendõrség erre szabadon bocsátotta. Ugyanezen a napon a párizsi földalatti villamos vasút egyik új állomásán a kocsik elé ugrott Romanuszky József nevû, huszonhat éves orosz cipészlegény. Derék, józan munkásember volt, ki egyre gyûjtögette a pénzt, hogy hazatérjen Oroszországba - megházasodni. Mióta az orosz-japán háború folyik, a legény, aki lelkes orosz hazafi, állandóan búslakodott. Mikor az újságokban olvasta a liaojangi csata hírét, ezt mondta társainak:

- Most már igazi orosz embernek nem érdemes élni. Én megölöm magam.

Nem akarták hinni, s a szegény gyönge lelkû muszka beváltotta a szavát. A villamos vonat darabokra vágta.

Budapesti Hírlap 1904. november 23.