|
[Párizsból írja levelezőnk:]
A
tiara komédiáján az egész világ mulatott nem is régen. Kétszázezer frankért
vásárolták meg a híres tiarát a párizsi Louvre részére. Komoly, nagynevû
tudósok megállapították, hogy a drága aranykoronát valami kétezer évvel ezelõtt
Albiosz, vagy Olbia lakói adták a szittya Szaitafernesz királynak. És végre
kisült, hogy a tiarát egy ügyes odesszai mesterember, Rucsomovszky gyártotta,
aki a hamisítás révén ma világhírû ember, s akinek aranymûves üzlete azóta
nagyon föllendült. Mikor a csalás kiderült, nagy volt a botrány. Hónapokig sem
beszéltek másról Párizsban. Persze, a Louvre látogatói elõl eldugták a tiarát.
Vizsgálatot, megtorlást ígértek. Az ügy elcsitult. Beletörõdött mindenki, hogy
ügyes szélhámosok rá tudtak szedni híres tudósokat. Eltelt már húsz hónap a
botrány óta és most újra eszébe jutott Párizsnak a tiara. Néhány lap követeli,
hogy láthassa a közönség a híres hamisítványt, siralmas bizonyságát az emberi
ítélet, a tudomány tökéletlenségének. Chaumié miniszter és a Louvre igazgatósága
azonban hallgatnak, s a kíváncsi Párizs még azt sem tudja, hogy ez idõ szerint
hol van a tiara. Arról szó sincs, hogy a közönség megtekinthesse. Pedig egészen
bizonyos, hogy játszva megtérülne a belépõjegy árából a kétszázezer frank
vételár, ha a tiarát kiállítanák.
Budapesti Hírlap
1904. november 26.
|