|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
A
párizsi községtanács most lezajlott ülésén különös módon szállottak harcba a
radikális és nacionalista ellenfelek. Elhalt nagynevû embereket játszottak ki
egymás ellen. Ha a radikálisok például elõálltak egy indítvánnyal, hogy
állítson szobrot Párizs város egy néhai radikális gondolkozású nagy embernek, a
nacionalisták rögtön elõálltak egy ellenindítvánnyal, melyben a császárság
valamelyik jelese, vagy valamely nacionalista nagyság emlékének megörökítését
kérték. A szobor-harc voltaképpen
akörül folyt, hogy megszavazzon-e ezer frankot Párizs város Waldeck-Rousseau
szobrára, vagy sem. Az ezer frankot megkapja a szoboralap, de a nacionalisták
viszont keresztülvittek egy olyan határozatot, hogy ezután Párizsban senkinek
sem állíthatnak emlékmûvet tíz éven belül a halála után. Egyben a nacionalista
ellenzék indítványt adott be, hogy szobrot állítsanak Haussmann bárónak, a
császárság prefektusának, a modern Párizs valóságos megteremtõjének, akinek
nevét viseli már egy elõkelõ bulvár. Egyben az ellenzék keresztülvitt egy másik
érdekes határozatot is. Ez a határozat a világ békéjének dolgával kapcsolatban
azt hangoztatja, hogy Elzász-Lotharingia visszaadása nélkül nem születhetik meg
a béke. Csak a reváns-eszme virágzása idején születtek ilyen határozatok.
Egyébként is kormánykörökben nagy megrökönyödést keltett a párizsi városháza
legújabb szereplése. A hivatalos számadatok szerint ugyanis a radikálisok
többségben vannak, de a jólszervezett ellenzék ezt a többséget akkor csúfolja
meg, mikor akarja.
Budapesti Hírlap
1904. november 30.
|