|
[Párizsból írja
levelezőnk:]
Komoly,
igazán komoly párizsi hírlapok tudatják, hogy Franciaországnak naponkint kétezer méter a
rendjel-szalag-szükséglete. A dekoráláshoz ennyi szalagot fogyaszt az állam. Ez
a szám hiteles. Az állam három rendjelszalag-szállítója árulta el. Piros, (ez a
becsületrendé) violaszínû, zöld, trikolor stb. szalagok. És még mindig
általános a panasz a demokrata köztársaságban, hogy a kormány nem becsüli meg
eléggé az érdemet s fukarkodik a - szalaggal. Legutóbb, a Lear király elõadása
napján történt, hogy vagy három francia lap vezércikkben panaszolta föl, hogy
lám a becsület-rend tisztje Pierre Loti, s lovagja Vedel, kik Lear király-t
lefordították és Antoine is a becsületrend lovagja, kinek a színházában
Shakespeare tragédiája színrekerült, és az Antoine-színház karmestere még mindig
nem kapta meg a piros szalagot. Az effélékbõl közsérelmet csinálnak
Franciaországban… Ezt elüljáróban mondtuk el az alkalomból, hogy most
karácsonyra, újévre a francia állam szalagszállítói megfeszített erõvel
dolgoznak. Sok írót és mûvészt juttat piros szalaghoz az újév. Így a
becsületrend lovagja lesz Pierre Veber is, a humorista s vidám színdarabíró, a
Loute és Titok írója. Rajta kívül még egész sereg nevet emlegetnek, köztük
egy-két nõíróét is.
Budapesti Hírlap
1904. december 23.
|