|
Belekapaszkodni országok sorsába, ehhez
kék vér sem kell. Ehhez egyszerûen csak vér kell. Hideg vér vagy meleg vér. A
Kleopátrák már nem egyszer dobták kegyzsebkendõiket a História vágtató kocsija
elé s az illatos, finom kis kendõk meg tudták mindig fordítani ezt a hatalmas,
robogó kocsit.
Ennyi talán nagyon is elég
bevezetésnek. Nem azt jelenti, hogy az emberiség lobogója tehát a szoknya. De
annyit igen, hogy volt és lesz még egy kicsi szerepe nagy eseményekkor a
szoknyának, s még csak a magyar választások sem mindig ridegen - férfinemûek.
Beszélhetnénk a privigyei vagy a
zilahi vagy a nem is tudjuk melyik kerületrõl. Akadnak bárhol szoknyás
kortesek. Mert hát magyar lesz az eset. Aktuális. És mindenki sejti ugy-e, hogy
választási? Beszéljünk hát, mondjuk, a belvárosi kerületrõl.
Suttogják, panaszolják, sõt írják is
amúgy óvatosan, hogy a Belvárosban olyan nagy megtiszteltetés érte, sõt éri
egyre a kortes-ipart, mely megtiszteltetés már szinte túlságos is. Imitt-amott,
bájos és nem bájos asszonyfejekben egyébként is túlságos a politikai gond
mostanában. A nõi caprice-oknak, kis indulatoknak, ideges akaratoskodásoknak
illatfelhõit vélik némelyek látni a mai magyar politikai marakodások fölött. Ez
ugy-e nem is lehet igaz? De az ám igaz, azt ám sokan mondják, hogy a Belvárosra
fura világot hoztak a budoár-összeesküvések.
A választási Hamlet-kérdést elõkelõ
nõi ajkak e szerint a Belvárosban így formuláznák:
- A mi jelöltünkre kell szavazni,
vagy pedig megbánja az üzlet. Az üzlet… Bizony az üzletnek vigyáznia kell
nagyon e szép hazában. Eleget árt neki állandóan a politika. Aztán kevés ebben
az országban a pénzes ember s a - kuncsaft. Ha az elõkelõ összeesküvõk, a finom
nõi kortesek összefognak, bizony megijed ám az üzlet a zsebnek tartott finom,
kis revolvertõl. Nem is csoda. És azt mondják, így van ez a Belvárosban. Az
asszonyok históriát akarnak csinálni s ez a história részben a Belvárosban
készülne.
Vajon így cselekednek szerte a hazában
a szoknyás kortesek? Nem, nem, bizonyosan nem. Az asszony fórumi szereplésének
egész evolúciója meg volna evvel csúfolva. A világ és minden korok históriát,
sõt egyszerû politikát csináló hölgyei is olyan bõséges hadi szertárral tudtak
kirukkolni mindig a harcra, nõi voltuknak örök erejében, hogy kuncsaft-voltukra nem volt szükségük,
sem - büszkeséghiányuk.
A nagy francia dámák, híres
modelljei a nagy politikai cselszövényeknek, fel tudtak esetleg rúgni kis
lábaikkal trónokat is, de nem kértek segítséget a - zsebek ijedtségétõl.
Talán nem is így van a Belvárosban
sem. Bántó és bús dolog volna, ha így volna. Azt juttatná az eszünkbe, hogy
politikus - avagy „politica” dámáinkkal még messzebb vagyunk Nyugattól, mint
sok más egyébbel, hajh, talán mindennel, ami helyes, szép, nemes és emberi…
Budapesti Napló
1905. január 12.
A. E.
|